Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

A községi hivatalok szervezeti átalakításával lázas munka indult meg Kislángon: az ország nyugati részébe utaztak emberek, akik terményekért állatokat vásároltak, lovakat vittek cserébe apróállatokért, utak, hidak javítását végezték el, fásítottak a község határában, a belterületeken; megállapították, hogy 1 pár lefogatnak és 1 ökrös fogatnak 20—20 magyar holdterületet kötelező megművelni. Intézkedtek az állami népiskola tetőzetének átfedéséről, amely légitámadás során, és különösen akkor rongálódott meg, amikor a templomot a katonák felrobbantották. 1946. március közepén kisvasút építésének terve vetődött fel. Egy kisvasút ugyanis létezett Kisláng-Ecsipusztán és Ágostonpusztán, amely Lepsény vasútállomásra közlekedett. A községi közgyűlésen felvetették, hogy a pusztákról a kisvasút vonalát Kisláng Fő utcáján kell végigvezetni, egészen a Búcsú térig. így a kislángiaknak lehetőségük nyílik arra, hogy vasúton közelíthessék meg Székesfehérvárt, illetve a fővárost. A községi elöljáróság felvette a kapcsolatot a vasút főmérnökével, akivel közölték, hogy a 3 km-es vonalszakaszt a lakosság közmunkával fogja kiépíteni, az anyagvásárláshoz pedig községi pótadót szednek be. Még ez év augusztusában a telefonösszeköttetés megteremtését és a villanyvilágítás, az autóbuszközlekedés helyreállítását sürgették a képviselő-testületi tagok. Ugyanakkor a kisvasút építésének meggyorsítását is felvetették: eszerint a már meglévő Tarnóczapuszta—Kiscséri kisvasútvonalat igényelje ki Kisláng, és azt építsék ki a már ismertetett útvonalon. Az építéssel kapcsolatos minden tevékenységet a politikai község átengedett a helybeli Földműves Szövetségnek. A kisvasút létesítésének ügye évekig elhúzódott és a tervgazdálkodás során került elő újra. A községi hároméves tervet 1947 nyarán készítették el, és azt június 14-én fogadta el a községi közgyűlés. Eszerint a község valamennyi utcáját az egyik oldalon betonjárdával látják el. Ennek hossza 11 km volt, Üzembe helyezik a tönkretett téglaüzemet, a felekezeti és az állami iskolát felszerelik, az épületeket tatarozzák, a Sándor utcában artézi kutat létesítenek, napközi otthont, fürdőt építenek, megjavítják a hídmérleget, melyet az egyik pusztáról hoztak a községbe, felépítenek 10 km hosszú iparvasútat. A kisvasút építése ügyében a Gazdasági Vasutak Fejér megyei megbízottja 1947 őszén már tárgyalt a helyi vezetései. Egy népgyűlésen a kérdést megtárgyalták, ahol a megbízott kifejtette, hogy a kisvasút egyik szárnya Kisláng—Nagyláng—Soponya—Csősz—Tác községeken keresztül Szabadbattyán vasútállomásig húzódna, a másik szárny pedig a kisláng-kiscséri vasútállomáshoz vezetne. A kisvasút a teherfuvarozáson túl személyszállítással is foglalkozna. A közgyűlés a község minden kat. holdján 4 forint hozzájárulást szavazott meg. Ez 20 592 forintot tett ki. A községben rendőrőrs nem volt, de rendőrpihenőt ki kellett alakítania az elöljáróságnak a járőr számára. E célra 1947 nyarán bérhelyiséget vettek igénybe, mert a volt csendőrlaktanya a háború végén tönkrement, így azt a rendőrség nem tudta igénybevenni. A község gondoskodott a hadműveletek idején elveszett tűzoltófelszerelések pótlásáról. Még az 1930-as években a politikai község magára vállalta a hattantermes állami általános iskola dologi kiadásait. Az 1947. június 14-i községi közgyűlésen az iskola fenntartására 7700 forintot állapítottak meg. Ugyan-