Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

nácsot, hogy az újjászervezéssel a lehető legmesszebbmenő eredményeket érték el. A budapesti karhatalmi csoport azonban továbbra is a faluban maradt, és a község bírája és jegyzője szerint ezek saját részükre bőséges lakmározások céljából élelmiszert és baromfiakat rekvirálnak. A helyreállt nyugalmat a katonák kihívó magatartása megzavarhatja, ezért a megyei Nemzeti Tanács — amelynek tudta és hozzájárulása nélkül tartózkodik a katonaság Kislángon — az esetleg bekövetkező káros eseményekért felelősséget nem vállal. Ez a mozgalom egyébként a megye más falvaiban is ismeretes, de ott a földesúri földek kisajátításában és a gazdatisztek vagy tulajdonosok elűzésében nyilvánult meg. Később ezeken a helyeken termelőszövetkezeteket hoztak létre az uradalom cselédei és a falvak szegényei. A Nemzeti Tanács igyekezett a rendet fenntartani a faluban, azonban még márciusban is olyan viszonyok uralkodtak, hogy hivatalos egyén sem mert kimenni oda. Az ödönpusztai eseményeket a hatóság karhatalommal torolta meg. 1919. január 2-án a kislángi Munkástanács küldöttsége a megyei Nemzeti Tanács gyűlésén azt a panaszt terjesztette elő, hogy a leszerelt és közellátásra szoruló katonák részére a fejkvóta szerint járó gabonamennyiséget nem utalták ki Kislángra. Egy alispáni levélből úgy értesültek a Munkástanács tagjai, hogy a környező uradalmak kifosztása miatt a megyei hatóság nem hajlandó kiutalni a szükséges gabonát. Az alispáni rendelkezésben többek között a következő áll: „éljenek meg a kislángiak abból a gabonából, amit a szomszédos uradalmakból összeraboltak". E sérelmes intézkedés miatt tiltakoztak a munkástanács tagjai, mert „14—15 kislángi suhanc miatt" nem bűnhődhet a falu egész lakossága. A székesfehérvári törvényszék elé 48, jórészt kiskorú gyereket idéztek meg. Az ügyben a. tárgyalást március 10-re tűzték ki. A vád ellenük az volt, hogy kihasználták a zűrzavaros állapotokat, és eközben gabonát és sertést tulajdonítottak el az uradalmakból. A vizsgálat ügj'ében a megyei kormánybiztos különös szigorúságra hívta fel a hatóságok figyelmét. A község elöljárósága, a Nemzeti Tanács és a Munkástanács megbízottai március 7-én levelet írtak a megyei Nemzeti Tanács elnökének, hogy hasson oda, hogy a törvényszék ne ragaszkodjék mind a negyvennyolc személy megjelenéséhez, mivel azok jórészt kiskorúak és csak szülői felügyelet mellett mehetnek Székesfehérvárra. Ez pedig legalább két munkanapot venne igénybe, és a meginduló tavaszi mezőgazdasági munkák hátrányára válna. Javasolták, hogy a község képviseletében Gáspár Péter helybeli lakos jelenhessék meg a tárgyaláson. A kitűzött tárgyaláson a kislángiak közül senki nem jelent meg a törvényszék előtt. Ezért a törvényszéki elnök vizsgálóbírót kívánt a faluba küldeni, aki a helyszínen hallgatja ki a tanúkat. Előtte tájékozódni kívánt a kislángi állapotokról, ahonnan március hónapban ismét mozgalmas hírek érkeztek. Levelében olyan egyén megjelenését kérte, aki személyesen biztosíték is a hasonló incidensek megakadályozására. Figyelmeztették a községi Nemzeti Tanácsot, hogy a községben történt incidens méltányos elintézésére csak abban az esetben számíthatnak, ha a lakosság megőrzi nyugalmát, betartja a törvényességet, tanújelét adják törvénytiszteletüknek. Ugyanakkor be kell bizonyítaniok, hogy a közelmúltban lezajlott események pillanatnyi megfeledkezésből és nem szándékosságból történtek. Az ügyet végül is a Tanácsköztársaság idején méltá-