Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

Jankovich Miklós 1756. július l-jén panasszal fordult a vármegye al­ispánjához a dézsmák bérlője ellen, hogy a rácalmási dézsma bérét kész­pénz helyett csak természetben kívánja átvenni, mivel a püspök ezt a tor­dasi templom építésére rendelte. Tordas község lakói panaszt tettek a vármegyénél 1760. május 22-én földesuruk kegyetlensége miatt. A megyei közgyűlés megbízta Tótth Ist­ván alszolgabírót, hogy a földesúrral közölje a tordasiak panaszát és intse meg őt. Ugyanez év végén a jobbágyok beadványára úgy határozott, hogy felszólítja a földesurat az urbárium kiadására. Még két év múlva sem ad­ta ki az urbáriumot. Fiáth János főszolgabíró a megyei közgyűlésnek jelentette, a hely­színen megvizsgálta az evangélikusok harangláb ját és megállapította, hogy a faharangláb ténylegesen összedőléssel fenyeget. A közgyűlés enge­délyezte, hogy a korábbi helyen új faharanglábat építsenek. Az evangélikus lakók 1764 végén a romos állapotban levő templomuk renoválására kérnek engedélyt. A megyei közgyűlés ilyenkor szokásos helyszíni szemlével az illetékes szolgabírót bízza meg. A falu jobbágyai 1766-ban ismételten panaszt tesznek földesuruk el­len, aki a vármegye felszólítása ellenére sem adott nekik, urbáriumot. A megyei közgyűlés megbízza a szolgabírót, hogy a földesurat szigorúan szólítsa fel az urbárium kiadására és eredményéről a legközelebbi közgyű­lésen tegyen jelentést. A vármegye 1766-ban a Helytartó Tanácsnak jelentette, hogy a ki­rálynő rendelkezésének megfelelően a jobbágyság panaszát megvizsgálták, abususokat találtak, azonban fáradozásuk hiábavaló volt. 1767 októberében újabb tűzvész pusztított, amelynek során 18 ház, az evangélikus oratórium, paplak és tanítóház égett le. Marich Tamás, Fejér vármegye szolgabírája 1768. április 11-én a helyszínen vizsgálta a jobbágyok úrbéri kötelezettségeit, amelyen a falu részéről Vagala Márton bíró, Erdélszki Mátyás törvénybíró és még négyen vettek részt. A jobbágyoknak földesurukkal, Sajnovics Mátyással urbáriumuk nem volt. 1743-ban Perl Erzsébettel szerződésre léptek, amely most is érvény­ben van. Eszerint minden évben 200 ft adót fizettek, ezenkívül az ura­ság részére 30 budai mérős földet ősszel és ugyanennyit tavasszal meg­szántottak, bevetettek, letakarítottak és az uraság kertjébe behozták. To­vábbá az egész falu együttesen esztendőnként 40 napot robotolt, az őszi terményeket is betakarította. Malmuk nem volt, a dunai malmokba jár­tak őröltetni. A községnek magának 18 boglya szénát termő rétje volt. A legelőt az uraság marhái is használták, saját marháik az uraság birkásá­nak sok juha miatt, igen szűken éltek. Faizásuk nem volt. Szabad nádlá­suk lévén minden évben a falu számára tizenöt száz kévére valót vághat­tak. Szőlőhegyük volt a határban, fél évig mérhették a bort, a mészárszé­ket szerződés alapján az egész évben bírták. A roboton kívül sok napszá­mot adtak, melyeket azonban az uraság nem bonifikált. . . Szántóföldjeik három kalkaturában voltak, kettőben 9-9 pozsonyi mérőt, a harmadikban 6 pozsonyi mérőt vethettek el. Minden terményből kilencedet adtak. Min­den kereszt gabonából sarlópénzként 1 pénzt, szüretkor pedig cédulavál­tásért 1 garast fizettek. Valamennyien szabad költözködésűek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom