Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

Lencsés Ferenc TORDAS A legkorábbi említés Tordasrói 1235-ből származik, amikor II. Endre beleegyezését adja, hogy Salter vitéz Turdas pusztáját Csák Miklósnak, Ugrin érsek testvérének eladhassa. 1270-ben Martonvásári Gergely Tordas birtokát a hozzátartozó szőlőkkel a nyúl- (Margit-) szigeti apácáknak adja el. Ezt az adománylevelet István király 1272-ben erősítette meg. 1328-ban a posegai káptalan előtt Péter bán unokája, Pál Tordas nevű birtokát Martonvásár mellett Gilet fiának, Miklósnak elörökíti. 1486-ból származik Tordas hegyközségi szabályzata, amelyet a nyúl(margit-) szigeti apácák, valamint kajászószentpéteri és gyúrói nemesek, továbbá a martonvásári polgárok és más környékbeli, Tordason szőlővel bíró lakosok közös megállapodása nemcsak a dézsmálás módját, hanem szigorú szőlőhegyi rendszabályokat is tartalmaz. Nézzük meg közelebbről ezt a hegyközségi szabályzatot: „Emlékezetül adjuk jelen írásunk erejével mindazoknak, akiket illet, hogy az Űrnak 1486. esztendejében Bornemissza Péter és testvére Pál, Sytheet Bálint és György fia Benedek Szentpéterről (de Zenthepeter), Barson János és György fia Lőrinc gyúrói nemesek (de Gyurro), Tamás bíró és testvére Sebestyén és István litterátus körültekintő és előrelátó urak Martonvásár mezővárosából (de oppido Marthonvasara) és más lakosai ezeknek a falvaknak, akik bor kilencedet és tizedet tartoznának adni a tordasi szőlőhegyről, azért értelmes tanácsukban megfontolva ezt kezdeményezték és határozták: Elmentek a Nyulak-szigetére Budára és panaszos kéréseiket élőszóval előterjesztették az apácák és a konvent főnökasszonyának, Agárdi Borbála úrnőnek, a nemesek és nem nemesek és a mezőváros vezetői a már említett Agárdi Borbálát, az apácák és a konvent főnökasszonyát kérték, hogy kegyeskedjék nekik megengedni, hogy a bor kilencedet elengedve Tordas (Thordas) hegyről szokás szerint csak a bordézsmát kelljen számba venni és beadni. Ezeknek a jogos panaszoknak és kéréseknek engedve a Nyulak-szigete apácáinak és azok konventjének főnökasszonya, Agárdi Borbála maga is jóindulatúan efelé hajolt és közös megegyezéssel és békés egyességgel a következő szerződést kötötték: Bárki közülünk, vagy akik újból szőlőt telepítenek és gondoznak, mindenből, tiszta borból éppúgy, mint seprős borból havonta teljesen és hiánytalanul csak a tizedet tartozunk megfizetni és békésen megadni. Ezért maguk az említett községek lakosai tartozunk a szőlőket rendbehozni, ihelyreállítani, a hegyeken levő szőlőnket körülárkolni, mindenünnen megerősíteni, körülsáncolni és ezzel az erősítéssel kemény időkben mindig védeni és karbantartani. Így a tordasi szőlőhegyre juhokat, ökröket, lovakat és más állatokat semmiképpen nem szabad beengedni. Egyébként mi, a nevezett községek nemesei, nem nemesei, a mezővárosi lakosok és mások, akikre Agárdi Borbála, a Nyulak-szigete apácáinak és konventjének