Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

21%-át birtokolják. Ezen 43 kereső osztozik oly módon, hogy 17 és 10 és 100 hold közé eső birtokosok, illetve bérlők száma. A 10 hold alattiaké (1 kertésszel együtt) 26. (A besegítő családtagok száma 5 fő.)

133 Figyelemre méltó, hogy egy évtized alatt a 100 hold alattiak száma (segítő családtagjaik nélkül) 43-re emelkedett, a korábbi 23-ról. Méginkább figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a mondottak között a 10 holdon aluliak megkétszereződtek. (12 helyett ekkor 25 a számuk.) Ez a körülmény, a nagybirtokok terjedelmének szinte változatlan fennmaradása mellett, jelenti mind a 100 hold alattiak körében végbement változást, mind a 10 hold alattiak közötti birtokelaprózódást. Változás állt be az agrárproletáriátus soraiban is. A cselédek száma visszaesett (308-ról 251-re), viszont a mezőgazdasági munkásoké valamelyest emelkedett (106-ról 113-ra). Ugyanekkor megnőtt a gyermekmunka iránti kereslet: az 1900. évi háromszorosára. A mezőgazdasági munkások 28%-a 16 éven aluli, 1910-ben. (Arányaiban viszont 50%-kal nő — ha abszolút számban szerény mértékben is — a saját házzal rendelkező mezőgazdasági munkások száma: 8-ról 13-ra.) 1900 és 1910 között a községből 210-en vándoroltak el.

134 Ez a szám az 1910. évi lélekszám 10%-a. Az elimndorlás alapvető oka a munkaalkalmak hiánya, a község népességeltartó erejének csökkenése. A hosszabb vagy rövidebb időtartamú foglalkoztatás mértékét mindenkor a nagybirtok munkaerőigénye szabta meg. A szemtermelésre berendezkedett birtokok, mérsékelt ráfordítást igénylő beruházások mellett, az élőmunka intenzitásának emelésével törekedtek hasznuk növelésére. Ennek közvetlen következményét a helyi agrárproletariátus viselte. Míg a nagybirtokon foglalkoztatott cselédség helyben maradását a lakás, a hosszabb munkaviszony, az elvándorlás megakadályozását is megcélzó kommenció, az illetményföld biztosította; addig a nincstelen (legtöbbször házzal sem rendelkező) mezőgazdasági munkást helyhez semmi sem kötötte. Járási átlagok szerint pl. 1909-ben a napszámbér (férfi esetében) nem érte el a 2 koronát, míg a gyerekeké az 1 koronát sem.

135 A munkában töltött napjaik száma alig haladták meg (átlagosan) az évi 200, gyerekek esetében a 175 napot. (A nők javadalmazása és foglalkoztatási időtartama a két kategória közé esett.) Becsült adatok alapján: a férfi napszámos éves keresete alig haladta meg a 400, a női a 250, a gyermekeké a 160 koronát. (Az a statisztika, amely az 1908-as esztendőben a község által támogatott 2 szegényről és négy 7—14 éves gyerekről tesz említést, a patronáltak számáról és nem a tényleges helyzetről tájékoztat.) A község népességének (eltartottjaival) közel egyötödét kitevő mezőgazdasági munkásság körében az elégedetlenség már a század első évében felszínre tört. 1901 nyarán Mérey Sarolta, helyi birtokos, följelenti Fehérvári Márton nevű aratógazdát, aki — szerinte — nemcsak munkáját végezte hanyagul, hanem még izgatott is munkaadója ellen. Fehérvári Mártont az 1898. évi II. tc. 63. §-a alapján 3 napi elzárásra és 10 korona pénzbüntetésre ítélték.

130 Az elégedetlenség okainak felszínen tartásában és a sérelmek nyilvánosságának biztosításában részt vállalt a korabeli szocialista sajtó. A Népszava 1902. október 25-i száma a helybeli oktatás hiányosságai kapcsán támadja a közjogi vitába bo-