Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

kapott Perkáta felosztásra. A szolgaegyháziak megvádolták Takács Istvánt, a helyi Földigénylő Bizottság elnökét, hogy egyéni haszonra törekedett, amikor átengedte ezeket a területeket, 1946. február 23-án a perkátai községi közgyűlés igazolást adott arról, hogy a 440 hold föld átengedéséért semmiféle ellenszolgáltatást nem adott. Az iskolák a harci események alatt súlyosan károsodtak, felszerelés 1945-ben nem volt. A tanítást ugyan megkezdték több helyen, de a tanulók nem padokban, hanem általuk összeállított ülőalkalmatosságokon ültek. Az iskolák fenntartására pénz nem volt, de anyag sem, amivel ki lehetett volna javítani az épületeket. A római katolikus iskolát az irgalmas nővérek vezették, de a község tartotta fenn. 1946. február 23-án a községi közgyűlésen Szabóki György, az MKP helyi titkára azt javasolta, hogy ezt az iskolát teljesen községesíteni kellene, s a felügyelet ne tartozzék a katolikus plébános hatáskörébe. Javasolta azt is, hogy egy állami iskolát is fel lehetne állítani Perkátán. Az MKP titkári javaslattal szemben viszont Kőszegi Lajos, az SZDP helyi elnöke azt vetette fel, hogy a jelen gazdasági helyzetben a községesítés és az állami iskola megvalósítása nem realizálható, hanem a meglévő egyházi iskolát kell államosítani. Ezt a javaslatot terjesztette fel az elöljáróság a kultuszkormányzathoz, de megtoldották azzal, hogy a szerzetes nővérek oktatásához ragaszkodnak, kizárólag a község anyagi helyzetének könnyítése érdekében kérik az államosítást. 1946. április 9-i közgyűlésen a kastélyoknak és a 10 holdas parknak iskola létesítésére történő igénylését határozták el. Elmondották ekkor, hogy 800 körüli gyermek tanulásáról kell gondoskodniuk és erre csakis a kastélyok átalakítása hozna megoldást. A község 1945-ben az Újjáépítési Minisztériumtól 230 ezer pengő segélyt kapott kastélyhelyreállításra. A község remélte, hogy a kastély leégett szárnyát is át tudják adni 1946 után iskola céljára. A pusztákról is iskolai gondok jelentkeztek. Bárány járáspuszta 1 tanerős iskola felállítását kérte a képviselő-testülettől. 1947. január 18án ezt a kérést elutasították, mert alkalmas épületet erre a célra nem találtak. Azt válaszolták a bárányjárásiaknak, hogy a pusztán lévő intézői lakot a földmívesszövetkezet kiigényelte. így a bárányjárási gyerekeknek a parragpusztai iskolát kell látogatni, mivel ott 2 tanerős iskola hamarosan megkezdi működését. Végül is a megoldást abban találták meg, hogy vándoriskolát szerveztek Bárányjáráson, a földművesszövetkezet a tanítónak és egyben osztályteremnek egy helyiséget átengedett. A felszabadulás után Perkátán Földműves és Munkás Dalárda működött. Ez az együttes 1948-ban a székesfehérvári kultúrversenyen győzelmet aratott, és mint megyei első részt vehetett a Vácon megtartandó kerületi döntőn. Ide azonban csak úgy tudtak eljutni, ha a község az útiköltséget fedezi. 1948. április 19-i községi közgyűlésen a dalárda számára 500 forint segélyt utalt ki a község. 1948-ban társadalmi munkaakciók kezdődtek a községben. Ennek kapcsán járdát alakítottak ki, amelyet a törvényhatósági úttól a község határáig létesítettek, mivel esőzések alkalmával a községházát .alig lehetett megközelíteni. A községi vízlevezető árkok tisztítására, illetve újak létesítésére is sor került. Tavaszi hóolvadás vagy az esőzés alkalmával a házakat, az udvarokat a víz elöntéssel fenyegette. Kiderült,