Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

László, Dáhn Henrik, Matolcsy Károly, Felié Gusztáv és néhány társa. Amikor a vagyonváltság ügye előrehaladt, a Földhitelbank Rt. az uradalom belterjessé tételére tett javaslatot, azzal a világos céllal, hogy uradalmukat, vagy annak nagyobb részét a maguk számára megmentsék. Előadták, hogy a bérlet lejárta után az uradalmat házi kezelésbe veszik, ott tejtermelő gazdaságot alakítanak ki, korszerű tehéntartó telepek létesítésével, továbbá halastavat, keményítőgyárat, kertgazdaságot építenek, és mint mintagazdaságot működtetik a jövőben. A Nagyperkátának kevés legelőterülete volt, (184 hold). Ugyanakkor jelentős állománnyal rendelkeztek a gazdák. 1923. május 18-án egy gyors összeszámlálás szerint 400 tehenet, 300 üszőt, 100 csikót, 1354 sertést tartottak a gazdák. A legelőre vágyó gazdaközönség Győry Teréz uradalmának legelőiből kívánt volna jelentősebb területet kapni, de a tárgyaló bizottság csak 40 holdat adott a községi legelő kiegészítésére. A nagybirtokos természetesen tiltakozott ez ellen is, de eredménytelenül. A község igénye volt még iskolai célra 2 kat. hold. a csendőrőrs részére 7, és vitézi telkek számára 50 kat. hold. 1923 májusában még 780 kat. hold föld várt felosztásra. Ezek a földek Selymes-, Forrásmajor, Parragpuszta határában voltak. Az OFB a megváltott ingatlanok árának megállapítását 10 évre elhalasztotta, de kimondta, hogy a nagybirtokos eddig is évi járadékot kapjon a juttatottaktól. Ez a járadék a hadiérdemekért kapott földek után aranykoronánként 7, a többieknek 10 kg búza volt, melynek a budapesti tőzsdén jegyzett középárát kellett minden év október 1. után fizetni. A földreform során 1765 kat. hold föld, 290 házhely jutott az igénylőknek. Á földmunkások körében azonban a hozott földreform-intézkedések alig csökkentették a feszültséget. Az uradalmak, ha kitérhettek a helyi munkások alkalmazása elől, azt megtették. Ez a nagyperkátai naoszámosok körében éles reagálást váltott ki. 1923 júliusában a béruradalom olyan nagy számban alkalmazott más falvakból munkásokat, hogy a nagyperkátaiakat csak cséplési munkáknál alkalmazták. 1924. június 9-én kelt okirat szerint Nagyperkátán egy munkanélküliekből álló 18— 20 fős csoport megtámadta az idegen munkásokat, akik akkor érkeztek. A verekedést a csendőrség közbelépése akadályozta meg. A munkanélküliség később is gyakori: 1929-ben 253 férfi munkavállaló maradt aratás nélkül, mert a nagyhantosi és a szolgaegyházi gazdaságok nem szerződtették őket. A perkátai 253 munkavállalóból 100 messzebbi vidékre is hajlandó aratómunkára elmenni. A harmincas években általában megtalálták már a munkahelyeket a perkátaiak is. Ehhez azonban elég nagyfokú állami beavatkozásra, munkásközvetítésre volt szükség. 1937-től az olvasható egy főispáni iratban, hogy Perkátán van munkaalkalom, vidéki summások nincsenek. Itt telepítésre nincs szükség, a földosztás során kb. 800 holdat kellene felosztani, mivel ekkora területre van helyben igény. Ezt a földet Hunyadi Imre gróf hajlandó is lenne átengedni a parasztoknak. A földreform lezajlásával Kisperkáta községi szervezete elvesztette működésének létjogosultságát. A nagyperkátai gazdák földjei mélyen benyúltak Kisperkáta határába is. Az 1926. május 4-i vármegyei tör-