Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)
erőltetése miatt. Horváth László és Vukovits József, Vitzkó Simon lovai összesen 210 forintot értek, és a megyei főpénztárnok csak az összeg felét fizette ki. Vásárokon lehetett 30 forint ellenében is lovat venni. Jerebitza Mihálytól Pach Péter fehérvári lakos Perkátán 30 forint ellenében kapott igáslovat. 1801-ben a gyapjú mázsáját 38 forintért vásárolta fel Lázár Ábrahám tétényi kereskedő. A perkátaiak azonban megtudták, hogy Lázár a gyapjú mázsáját 60 forintért adta tovább, és ezért 1803-ban már ők is 60 forint ellenében adták neki a gyapjú mázsáját. 8 1828-ban 796 adózó élt Perkátán 283 házban. A telkes jobbágyok 223-an, a kisházas zsellérek 62-en, a házzal nem rendelkező zsellérek 18-an voltak. A perkátai telkeken 3378 pozsonyimérő szántóföld, 1689 kaszás rét volt. A kézművesek között 8 takács, 1 csizmadia, 1 kovács, 1 asztalos, 2 szabó, 1 kádár volt. 1328-ban 1 nemesi család élt jobbágy telken. (A telek nagysága 2 egész és 4/8 volt.) Ugyanekkor 7 nemesi család élt Perkátán: köztük radványi gróf Győry Ferenc és fia László, továbbá Gyürky József urasági tiszttartó, Cseh Ferenc urasági ispán, Elek János, Elek József, Elek Mihály és Szutsényi István. Az utóbbinak és az Elek családoknak 8 felnőtt fia volt. 1846-ban 3 nemesi család élt jobbágytelken, Elek József 1 egész telket művelt, és megfizette utána az adót, a királyi pénzt és a honi pénzt. A másik két nemes fél-fél telket művelt: (Elek Mihály, Szutsényi József.) A falu 1804. május elején a vármegyétől az urbárium másolatát kéri, mélyet hitelesítetten a vármegye pecsétjével ellátva adnak ki. A falu elöljárói azzal érveltek, hogy a régi urbárium elrongyolódott és ezért másolatot kérnek. Valószínű azoban, hogy a jobbágyterhek könnyítése ügyében az úriszék elé viendő tárgyak miatt kérték ki a másolatot a vármegye levéltárából. Az úriszéki végzést a helytartótanácsnak is megküldték, amely kötelezte a vármegyét, hogy az úriszéki ítéletek kapcsán tegyen rendelkezéseket. 1825-ben a jobbágyok a terhek miatt kezdték műveletlenül hagyni a földeket, illetve a telkek egy részét. 1825 végén Juhász János és Szekeres György egésztelkes gazdák lemondtak fél-fél telekről, mert erejük nem volt műveléséhez, de az adót sem tudták az egész telekről fizetni. A nemesi közgyűlés bizottságot küldött annak megvizsgálására, miért maradtak műveletlenül a perkátai jól termő földek. A helytartótanácsot kérte a vármegye, hogy a két üres fél telket országszerte hirdessék ki, ami azt jelentette, hogy jelentkező esetén azt el lehetett foglalni. Helyben ugyanis — nem akadt olyan gazda, hogy a nehéz gazdasági feltételekkel kiadandó telkeket felvállalja. A helytartótanács szerint mérsékelni kellene a terheket és erre szólítja fel a földesurat is. 1826 márciusában kiderült, hogy a földesúr további kedvezményt nem hajlandó adni a telek felvállalóinak. A földesúr szerint az urbáriumban rögzítve vannak azok a pontok, melyek a telkek utáni kedvezményeket tartalmazzák. Közben a vármegyei bizottság kiszállt Perkátára, s ott meggyőződött a jobbágyterhekről. Azt írták a jelentésben, hogy Perkátán a terhek az úrbéres viszonyokban, a helyi körülményekben és a kedvezőtlen irányú gazdasági helyzetben 16 FMTÉ 22. 241