Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

A jezsuita birtok tulajdonjoga 1770-ben újra vitássá vált. 1770. január 24-én Szlávy Pál, a királyi jogügyek igazgatója nevében a győri káptalan előtt tiltakozott a jezsuiták győri rendházának Perkátát és Tápét birtokló joga ellen. Szlávy Pál szerint a birtok alapítványi jogon a székesfehérvári káptalan tulajdona, amely kellően meg nem alapozott és alá nem támasztott indokoknál és jogalapnál fogva — királyi átruházás folytán — a jezsuita rendházhoz került, és azt a királyi kegyúri jog sérelmére használja. A győri káptalan által kiadott nyilatkozat szerint a jezsuiták jogtalanul birtokolják Perkátát. A királyi ügyész a királyi fiskus beleegyezésével jelentette ki, hogy a jezsuiták birtoklása törvénytelen, és ezért a helység használatától ünnepélyesen el tiltatja őket. A helyiség 1775. június 25-én került Radványi Győry Ferenc császári és királyi udvari tanácsos tulajdonába. Perkátáért a Győry család 169 927 forintot fizetett ki. A királyi fiskus nevében a helyszínen Kovács Antal királyi ügyész, ill. a fiskus jogi képviselője és még két megyei tisztviselő, Marich Tamás főszolgabíró és Fribájsz Ignác esküdt volt jelen. A jelenlevők 1775. június 20-ig a perkátai jövedelmeket lefoglalták az udvari kamara számára. A Radványi Győry család őseit I. Ferdinánd 1560. január 10-én emelte nemesi rangra. Győry Benedek katonai érdemekért nyerte el a nemességet. Ugyanez a Győry Benedek 1582. február 14-én Rudolf királytól Pozsony megyében kapott birtokokat: (Bazint, Szentgyörgyöt). Ezután egy Győry Ferenc — aki a veszprémi hadak vicekapitánya — 1611-ben Veszprém vármegyében szerzett birtokokat. Egyébként a Győry család leszármazási táblázatában a negyedik Ferenc volt az, aki Perkátát megkapta. Győry Ferenc Tolna megyei aljegyzőként kezdte közéleti pályáját, de gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán: az udvari tanácsnál fogalmazó, titkár a helytartótanácsnál, majd tanácsos, Torontál megyében és Tolna megyében főispán, a helytartótanács helyettes elnöke, majd belső titkos tanácsos. A társadalmi nyugtalanságok idején királyi biztos: a jobbágymozgalmakat az ő vezényletével szerelték le Baranya, Tolna, Fejér, Somogy megyében; közreműködött Fiúménak Magyarországhoz való csatolásában, személyesen küzdött a hétéves háborúban, az éhségben szenvedő cseheknek pedig nagy mennyiségben szállított gabonát. Győry Ferenc a megszüntetett szerzetes rendek vagyonát igyekezett átmenteni a világi egyházak számára. Sok érdeme volt abban, hogy a római katolikus vallásalap és a tanulmányi alap létrejött. Győry Ferenc munkássága során vaskos köteteket írt tele. Kéziratait a 19—20 század fordulóján még őrizte Perkátán Győry Teréz grófnő. A grófságot Győry Ferenc II. Józseftől 1785. január 20-án kapta. Győry Ferenc 1790. augusztus 5-én élete 67. évében halt meg. Fia, Ferenc ekkor 16 éves, aki apjához hasonlóan gyors karriert futott be. 1825-ben Bács-Bodrog vármegye főispánja. A székfoglalója alkalmából Zomborban székesfehérvári színészek játszottak. A magyarrá válást elősegítette. Azt mondták róla, hogy Perkáta rác lakossága Győry Ferenc (V.) idején lett magyarrá. Felesége Zichy Terézia volt, akitől 4 gyermeke született, köztük László 1807. november 17-én. Neki három lánya volt: Mária Antónia, Felicitás és Terézia. Mária Antónia