Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

tozások legnagyobb része a jobbágyok javát szolgálta volna, bár a jobbágyokkal szembeni megtorlást, a pálcabüntetést, az aristombazárást az úriszék rendelte el, bizonyára a vármegyei tisztviselők ösztönzésére. Az úriszéki fellebbezést Fejér vármegye ítélőszéke elé vitték, amely némi módosítással elfogadta a döntést. Az úriszéki tárgyalás még inkább felbolygatta a falut, és a lakosságot a földesúr, valamint a hatóság ellen fordította. Egyébként Fejér vármegye több helységében parasztmozgalom volt kitörőfélben, melynek okát a megyei hatóság is a jobbágyok elnyomott helyzetében látta. 1766. július 28—29-i nemesi közgyűlésen az alispán említette azokat a helységeket, melyekben „tumultus" zajlik, s ezek között megnevezte Csurgó, Moha, Perkáta, Batta lakóit, akik földesuraiknak a kellő tiszteletet és az úrbéri szolgáltatásokat megtagadják. Példaként említette, hogy a csurgói elöljárók a sérelmek orvoslására egybehívott úriszéken meg sem jelentek. A közgyűlés azt határozta, hogy az engedetlen jobbágyokat méltó büntetésben kell részesíteni, el kell fogni őket és a vármegye börtönébe zárni. Ennek a határozatnak a végrehajtására a vármegye katonái egy hadnagy vezetésével a falvakba mentek és megkezdték a renitensek öszszefogását. így kerültek a katonák 1766. augusztus 11-én Adonyba, ahol szintén a lázadás jelei mutatkoztak. Az adonyi renitensek azonban a dunai szigetre menekültek és elrejtőztek. Amikor a rácalmási földesurak, — Jankovich Miklós és Boncz Farkas — megtudták, hogy a vármegye katonái a szomszédos mezővárosban tartózkodnak, izentek értük. A földesurak ugyanis a rácalmási parasztmozgalom vezetőit kívánták velük elfogatni. A katonák meg is kezdték akciójukat, de csak egy főt tudtak elfogni, akit megkötözve Perkátán keresztül vittek Fehérvárra. A rácalmási bíró és az esküdtek fellármázták a falut. Közülük többen kocsira, lóhátra kaptak, és a katonák után mentek, s Perkátán a faluháznál utolérték őket. Perkátán a rácalmásiak mellé csatlakozott a nép és körbefogták a katonákat. Azt kérték, hogy az elfogott embert engedjék szabadon. Egy rácalmási legény, (Cservenka nevű) a kocsi elé ugrott és az egyik ló zabláját elkapta. Erre a katonák lövéseket adtak le és négy embert megsebesítettek. A perkátai zendülés a kuruc időket idézte, és ennek a „közelgő kuruc világnak" akarta a vármegye a lefogásokkal elejét venni.

5 A földesúr végül is meghátrált. 1766. november 7-én a győri jezsuita kollégium rektora megegyezett a perkátaiakkal. E napon az 1766. május 26-án tartott úriszéki végzéseket hatálytalanították, az úrbéri regulációt félretették. Az uraság általános telekrendezést hajtott végre: megszüntette az egésztelkeket, és fél-,--' valamint negyedtelkekre osztotta az úrbéri föld állományát. Az uraság megengedte, hogy akiknek gazdasági erejük van, azok több féltelket is felvállaljanak. A félhelyeseknek évente 8 nap robotot kellett szolgálni, de ha ez nem volt elegendő, akkor ezen túl is kellett az uraság dolgát végezni. Két félhelyes jobbágy évente 1 alkalommal- Győrbe volt köteles hosszú fuvart végezni, de évente négyszer kellett a félhelyesnek Budára, két alkalommal pedig Tápéra menni. A negyedhelyes évente 12 napot volt köteles robotolni, de a Du-