Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Pákozd (Börgönd)
a zálogösszeget a jezsuitáknak, és ebben az esetben a rendház csakis az említett egyházi férfiaknak adhatja át a birtokot. 1638-ban a falu Komárom megye fennhatósága alatt állt. Ekkor Barkó Márton szolgabíró járásába tartozott. Tíz év múltán Pákozdon 10, 1650ben 6 porta volt. Kenyeres Gergely szolgabíró járt ekkoriban Pákozdon és a Komárom megyei rendelkezéseket hajtotta végre. Kenyeres Gergely 1679. július végén is Pákozdon járt, amikor Makádi István megyei esküdttel együtt Velti Péter jezsuita rendházfőnök kérésére határjárást végzett Pákozd és Lovasberény között, A határjárásba bevonták az ácsai, alcsúti öregembereket is, akik bizonyos határhalmokat meg tudtak mutatni. Ilyen határhalom állt a likas kövön fölül, és még három halmot találtak Pákozd és Berény között. A határjárást 1679. augusztus l-jén Börgöndön folytatták. Itt azt észlelték, hogy 1676-ban mintegy 45 hold szántást létesítettek a jobbágyok, de ebben az évben ezt nem bővítették. A pákozdi jobbágyok a szomszédos pusztákon is béreltek földeket. így találunk pákozdiakat Agárdon, Dinnyésen, Csalán, valamint Börgöndön, de a távoli Kozma, Gánt is a pákozdiaké volt. Kéri János és neje, Eölbei Ilona panaszt tettek a vármegyénél, hogy a pákozdiak 1666-tól 1678 között rendszeresen szántottak és legeltettek a tulajdonukban lévő Börgönd pusztán. Kéri János tatai alkapitány volt. Még ebben az évben a pákozdi parasztok összetűztek a börgöndi parasztokkal: Csontos Márton, Tóth András és Sági Lukács megverték a pákozdi határban tartózkodó Kónya Istvánt és Jády Jánost, akik Kéri János jobbágyai voltak. 1680-ban a szolgabíró ismét Pákozd és Lovasberény közötti határhalmokat szemlélte meg. Az egyik tanú, aki 80 éves volt, elmondotta, hogy 18 éves korában Pákozdon szolgált; a határban marhákat őrizett. Ekkoriban Törsök Imre, Csőri András, Bársony Imre, akik idős emberek voltak —, és akkor is Pákozdon éltek „mikor az ország ép volt" — mondották neki: „fiaim megemlékezzetek róla, hogy ezek az igazi határok Pákozd és Berény között.. . mivel nem mindenkor élik ilyen szabadon az földeket, ha az faluk megszaporodnak, majd vonakodás lészen az határokon, ki egyet, ki mást mond határnak" . . . 6 1683 június derekán a török seregek hadrakeléséről érkezett hír a magyar végvárakba. Tatáról tudósítják a hódoltsági falvakat, hogy egy had Pest alól Vác felé vonul, és Szulimán szultán egykori útján jön Eszék alól a másik török had is. Ez a sereg jelenleg már Földvár alatt áll, és a fehérvári tartományban, különösen a pákozdi tónál kutakat ásnak a szálláscsinálók. Űgy tűnik, hogy a török Győrt akarja megtámadni. A török had vonulásának az lett az eredménye, hogy a Velencei-tó körüli helységeket kifosztották, a nép elmenekült. 1685-ben a 40 pákozdi telekből 20 elhagyott volt és üresen állt. Ebben az esztendőben még kétfelé adóznak a jobbágyok. A török földesúr telkenként 1 pint vajat és 1 forint 50 dénárt kapott, a török császárnak pedig Pákozd falu együttesen fizetett 20 forintot. A komáromi jezsuitáknak pedig együttesen adtak a pákozdi jobbágyok 100 forintot, 1 hízott disznót és 2 borjút. 7 A török uralom utáni időkben Pákozdon és Sukorón a fehérvári harmincados szedte be — jogtalanul — a földesúri kilencedet a jobbágyoktól. Ez ellen a komáromi jezsuiták tiltakoztak és a budai kamarát kérték,
