Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Nagylók
Farkas Gábor NAGYLÓK Uradalmi majorból kialakult szalagtelkes település a Seregélyesi-rög DNy-i, Sárvíz-völgyre tekintő peremén. Egykori lefolyástalan löszvölgy peremén települt, átlagosan 150 m tszf-i magasságban. Területének (3246 ha) nagyobb része aprólékosan tagolt, löszös dombság. Központi belterületén (199 ha) kívül több, külterületi lakott helye — Erdőmajor, Nagylók-puszta, Szilfa-major, Nagylók-telep — van. A község határa a jégkorszak folyamán (alsó- és középső pleisztocén) eróziós-denudációs terület volt, s a folyóvízi eróziós tevékenység a pannóniai üledékes takarót jelentékenyen lepusztította, s felszínébe széles eróziós medreket vésett. Az utolsó jégkorszakig a denudált pannóniai felszínt túlnyomóan eróziós formák jellemezték. A domborzat jelenlegi arculatát és formáit az utolsó jégkorszakban képződött lösztakaró, a fiatal szerkezeti mozgások és a lösz sajátos lepusztulásformái szabták meg. Az újpleisztocénban az aprólékosan tagolt eróziós-denudációs felszínt 10—15 m vastag lösztakaró fedte be, s nagymértékben csökkentette a térszíni különbségeket. A továbbiakban a lösztakarta domborzatot a szerkezeti mozgások módosították: ÉNy—DK-i irányú vetősíkok mentén a rögöt pásztásan feldarabolták és Ny-i peremét lépcsősen lesüllyesztették. Ekkor alakult ki a löszborította rög Sárvíz-völgyre tekintő Ny-i töréslépcsős pereme, és ekkor süllyedt le az őssárvíz hordalékkúpja is. A felszín geomorfológiai arculatát ma eróziós és deráziós völgyek, keskeny löszhátak és löszgerincek, töréslépcsős felszínek és lösztanúhegyek, valamint a lösz karsztos lepusztulásformái, dolinák, vakvölgyek, löszvölgyek határozzák meg. Éghajlatát — a szomszédos községekéhez hasonlóan — a tartós nyári meleg (július középhőmérséklete 21 °C, tenyészidőszak középhőmérséklete 17,2 C C), a bőséges napsütés (évi összeg 2000 óra) és a nagyfokú csapadékszegénység (500—550 mm) határozza meg. A szűkös csapadék és a magas nyári hőmérséklettel járó intenzív evapotranspiráció következtében vízháztartási mérlege erősen veszteséges. A tavasz általában március közepén kezdődik, nyara meleg, szeles és esőtlen. A tél november utolsó harmadában köszönt be, rendszerint enyhe időjárás a jellemző. A csapadék az őszi évszak kivételével általában kevés, gyakoriak a szeles időszakok. Az átlagos évi vízhiány 125—150 mm. Felszíni vizeit a Garda-patak 12* / 179
