Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

gyermekeit megtanítsák. 1840 körül a karácsonyszállási lakosság létszámban akkora volt, hogy az állandó tanító alkalmazását nem lehetett tovább halogatni. 1841-ben például 43 családnak 50 iskoláskorú gyermeke volt. A forrás szerint a tanulók télen látogatják az iskolát. A tanítóról is vannak adatok, de nevét nem ismerjük. Azt tudjuk róla, hogy 3. évfolyamot végző teológus, aki tanulmányainak folytatását tervezi. A tanulók számára a könyveket, tanszereket, az iskolai felszerelést, a tüzelőanyagot a földesúr szerzi be. A földesúr fizeti a tanítót: ad évente a tanítónak 80 forintot, továbbá természetieket is juttat neki: így 32 pozsonyi mérő kenyérgabonát, 12 mérő árpát, 30 font sót; kap még 2 juhot, 1 hold szántóföldet és 1 hold kertet. A tanító kereszténytudományt, írást, olvasást, számtant magyar nyelven tanította. Az iskolaépület rendkívül primitív és elhanyagolt állapotú, hiszen e célra egy gazdasági épületet alakítottak át. Az iskola egyetlen tanteremből állott, amelyben a tanító ágya és egyéb személyes holmija is volt. 1866-ban a tanító, Fitler János 21 fiú- és 13 leánytanulót oktatott. A tanítási idő napi négy óra volt, mégpedig délelőtt és délután is 2—2 órai megosztásban. A tanítót altanítói minőségben fogadták fel, és az uradalomban szokásos konvenciós juttatásokat adták neki. Évi kimutatható jövedelme 1866-ban 314 forint és 50 krajcár volt, de ebből a pénzbeli juttatás csak 21 forint, míg a többit a cselédekhez és más uradalmi mesteremberekhez hasonlóan természetbeni juttatásokban kapta. Ez a következő volt: három hold szántóföld, 1 hold kerti föld, 4 pozsonyi mérő búza, 28 pozsonyi mérő kétszeres gabona, 12 pozsonyi mérő árpa, 5 akó bor, valamint az uradalomban a cselédeknek és más alkalmazottaknak járó sómennyiséget juttatták még neki. Tarthatott a tanító ezenkívül még az uradalom terhére 2 tehenet, 2 mustra birkát és 6 sertést. Az iskolát a 19. században nem bővítették, a lakosság ugyanis már a hatvanas években állandósult, így a gyermeklétszám nem bővült. A tanítást egy-egy tanító végezte, így például 1882-ben Gyurkovits Iván, 1890-ben pedig Kellner János. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése egyre több kétkezű munkást, napszámost, szegődményest kívánt, A század végefelé ezek a kétkezű munkások az uradalmak körül telepedtek meg. NagykarácsonyszállásSzőlóhegy lakossága így verődött össze. 1900 táján már 300 fő lakott ott, közöttük 54 iskoláskorú gyermek is. Ezek az uradalomnak nagy gondot okoztak, hiszen jogilag nem tartoztak annak fennhatósága alá, és az uradalom vezetői nem egy alkalommal panaszolják, hogy minden törvény és tisztelet nélkül élő emberek ezek. Közigazgatás szempontjából sem tartoztak egyik községhez sem, közöttük gyakoriak voltak a verekedések, és általában minden olyan irányú jelenség megtalálható ott, ami a legszegényebb néposztályokat jellemezte ebben az időben. Az 1897. évi agrárszocialista mozgalmaknak az uradalomban nem annyira a cselédség között voltak a mozgatói, mint inkább ezekben a napszámosokkal és szegődményesekkel megrakott falvakban. A zirci apát úgy vélte, hogy ezeket a veszélyes mozgalmakat a szőlőhegyi lakosoknál a művelt11 FMTÉ 22. 161