Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

1551 kat. hold volt.

ü A régiek közül Imre Sándor gazdasága mutatott föl gyarapodást, birtoka 116-ról 192 kat. holdra növekedett. A régebbi birtokosok utódai kezén a vagyon fogyóban volt. így Eötvös Sándor a korábbi 796 helyett csak 119, a Körössy Lajos birtokát öröklő Körössy Flóra pedig 483 helyett már csak 280 kat. hold birtokosa. Az újak közül a legtehetősebb ifj. Szombati József (357 kat. holddal). Öt a 312 holdas Kálmán Imre követte. Keresztes János (285 holddal), Kalló Imre és István (191 holddal) és Nagy Imre (184 holddal) a sor folytatói. Őket az 1908. évi 55 holdról 115-re gyarapodott Mezőszentgyörgy község, valamint Vámos Gyula és Társai (107 holdja) követte. Valamennyi terület, 387 kat. hold kivételével, a birtokosok közvetlen hasznosításában volt. A kivételek közé tartozott Körössy Flóra, akinek birtokát részben Keresztes János (150 holdat), és Lőwy Károly (130 holdat) bérelték. Vámos Gyula-féle gazdaságot viszont teljes egészében Szombati József bérelte. Mind a tulajdonosok, mind a bérlők (Lőwy Károly székesfehérvári kivételével) helybeli lakosok voltak. A húszas évek közepén — a Nagyatádi-féle földreform végrehajtásának időszakában — a község területéből 1308 kat. hold a 100 hold alatti birtok. Ekkor a 80%-ban mezőgazdaságból élő népesség 1 tagjára eső földterület alig valamivel haladta meg az 1 kat. holdat. A reform mintegy 10%-kal emelte a földdel rendelkezők számát, de a község területének még 2%-át sem érintette. Különösen növelte a 10 hold alattiak arányát. A legelesettebbek, a gazdasági cselédek és napszámosok aránya azonban változatlan maradt; ők alkották a mezőgazdaságból élő népesség felét. Amellett, hogy a törpebirtokosok megnövelt aránya bizonyult — a megváltással járó kötelezettségek és gazdaságuk hiányos felszereltsége következtében — legkevésbé stabilnak. Soraikat különösen a gazdasági válság időszaka ritkította meg. A húszas évek második fele — a válságot megelőző időszak — megoldatlanul maradt problémái ellenére, a község fejlődése számára termékeny időszaknak bizonyult. A húszas években jelentős növekedés tapasztalható a lakosság számában, kedvezőbbé válik a népesség kor szerinti megoszlása, javulnak a népmozgalom mutatói, kedvezőbbé válnak a helyi lakáskörülmények/"

1 Egy évtized alatt 322 fővel (kereken 25%-kal) emelkedett a község lélekszáma. Különösen figyelemre méltó a 10 év alattiak arányának változása (23%). E gyermekkornak 1930-ban a lakosság közel egyötödét (19%-át) jelentették. Megnőtt a házasságkötések száma. A község lakóinak száma, a háborús veszteséget kiheverve, 1629 főre emelkedett. Ebben az időszakban a két nagy felekezet egymáshoz viszonyított aránya erősen közelivé vált. A 893 református mellett 708 a róm. katolikusok száma. A község külterületein pedig egyenesen megváltozik, helyet cserélt a két felekezet aránya. (Ott a népesség kétharmada katolikus.) Jelentősen (14-re) emelkedett a helység izraelita hitet valló lakosainak száma, és ez egyértelműen a helyi szolgáltatási szféra bővülésével járt. A két nagy felekezet iskoláinak eredményes munkáját jelzi, hogy a 6 évnél idősebb lakosságból viszonylag kevés, 135 fő (10%), az írni-olvasni nem tudók száma. A húszas években a népesség növekedésénél nagyobb arányban nőtt a lakóházak száma. A gyarapodás eredménye (28%-os többlettel) meghaladta a háromszázat (319 a község házainak száma). Javult az egy la-