Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

Miklós, Bodrnéri László fia, Benedek, néhai Bodméri Lukács fiai, Bertalan és László, Bodméri István fiai, Imre, Balázs és Jakab, Fertőfőnyéki János fiai, Domokos és Lázár, néhai Nyéki Boldizsár fiai, Ambrus és Balázs, néhai Fertőfőnyéki Pál fiai, Máté és Ferenc, néhai Fertőfőnyéki Balázs fia, Imre, Fertőfőnyéki Orne fiai, András és Jeromos, valamint mindkét ági örököseik." Minden jel arra mutat, hogy legkésőbb a 14. századra kialakult és ezt követően számban is gyarapodott az a nemesi közbirtokosság, amely Kápolnásnyék társadalmi és gazdasági fejlődésében — leszámítva természetesen a török megszállás másfél évszázadát — egészen a legújabb korig meghatározó szerepet játszott. Még az sem teljesen kizárt, hogy ezek a 15—16. századi közbirtokosok az egykori Nyék törzsbeli szabadok leszármazottai voltak. A helység Székesfehérvár török kézre jutása idején, 1543 körül elnéptelenedett. A helybeli közbirtokosok és szolgálóik elmenekültek a török elől, vagy pedig, aki nem menekült el, elpusztult. Helybeli lakosságra utaló adatnak a későbbi forrásokban, mintegy fél évszázadon át, semmi nyoma. A pusztulás méreteire jellemző, hogy az 1543. évi rovásadóösszeírásban Fejér megyének a Duna és Fehérvár közé eső területén mindössze két adózó helységet jegyeztek fel: Kálozt és Hörcsököt.

34 Figyelembe kell venni természetesen, hogy az összeírok a török miatt sok falut nem tudtak vagy nem mertek felkeresni. Kápolnásnyék szűkebb környezetében, a Velencei-tó vidékén ugyanilyen méretű pusztulással járt az 1543. évi török hadjárat. 1546-ban a budai szandzsákhoz tartozó területen a tó környékéről a török összeírok csak Verebet és Fövenyt találták lakottnak, Baracskát. Szentivánt és Varsányt pedig pusztának. A többi helységet nem említik.

15

"' A fehérvári szandzsákban, amelyet később szerveztek, a törökök csak mintegy húsz évvel a terület elfoglalása után, 1562—1565-ben hajtottak végre adóösszeírást. Az összeírás eredményeit rögzítő defterben a Velencei-tó közvetlen környékéről csak Dinnyés, Pákozd és Sukoró szerepel lakott helyként.

30 Az 1543. évi hadjárat következtében pusztává lett Kápolnásnyéket a török korban mint adományozás, örökhagyás vagy birtokviták tárgyát említik a források. 1562-ben Pettendi Ilona az itteni birtokrészét Pettend, Bodmér, Velence és Papvára praediumokkal együtt unokáira, kettyei Finta Benedekre és Albertre hagyományozta.

37 1593-ban Fejérkövi István királyi helytartó Palló Gáspárnak adományozott a praedium területén egy nemesi kúriát a Hosszú-völgy és Kút-völgy nevű rétekkel, továbbá a Cseplész nevű területen fekvő szántóföldekkel.

38 Az adományozás tárgya bizonyára még fennálló lakóépület volt, hiszen az adománylevél nem kúriális telekről, hanem kifejezetten nemesi kúriáról szól, a kúriához tartozó földek megművelésének ténye pedig ha nem is feltétlenül helybeli, de közeli lakosságra utal. 1617-ben Pálffy Márton tiltakozott Komárom vármegye alispánja előtt amiatt, hogy Baracska, Iváncsa, Nyék, Nadap, Labdásvarsány és Szentpéter területén fekvő birtokaira különböző nemesek az állataikat ráhajtották, a legelőket, réteket, szántóföldeket, vetéseket elfoglalták. A tiltakozást a megyei törvényszék kihirdette.

30 Nem tudni, kik voltak, hol laktak a bepanaszolt nemesek, de ilyen birtokfoglaló akciót csak közelben lakók, esetleg éppen helybeliek hajthattak végre, bár annak, hogy nyékiek voltak, cse-