Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Sárkeresztúr
évben megvásárolta a püspöki uradalomtól az 1727-ben épített urasági házat, mely birtokigazgatási központ volt. A község eladta az 1862 előtti faluházat. A vásárló a Németh család volt. Ez a legrégibb faluház a református lelkész háza alsó szomszédságában van. A tőkés fejlődés második évtizedének elején egy szinte teljes felmérés adatai maradtak ránk Sárkeresztúrról. 1863-ban 768 család élt a közigazgatási területen. Ezek közül 618 fő a katolikus, 1648 a református, 138 az izraelita, 3 fő pedig az evangélikus vallást követte. A vallási megoszlás és a foglalkozás közötti összefüggést jelzik az alábbiak: az izraelita vallásúak kereskedők, iparosok, a reformátusok zöme birtokos, a cselédség, a napszámosok zöme pedig a katolikus lakosság közül került ki. A püspöki birtok 5 ezer magyar hold körül volt, a legkisebb nemesi közbirtok 40 magyar hold. A közbirtokosok száma 7. Vagyonnal nem rendelkezett 338 család. Földmüveléssel és kézműiparral, valamint kereskedéssel is foglalkozik 40 fő: takács 11, kereskedő 7, kovács 5, kocsmáros 4, szabó 3, malmos 4, mészáros 1, kőműves 2, csizmadia 3, bognár 1, asztalos 2. Volt még a községben 13 szellemi foglalkozású is: pap 2, tanító 5, jegyző 1, orvos 1, gazdatiszt 3, postai hivatalnok 1. Az 1869. évi népszámlálás idején felvett adatok szerint a birtokos családok száma 116, az éves szolgáké 275, a napszámosoké 421. A birtokszerkezet az alábbiak szerint alakult az elmúlt két évtizedben: 1—10 holdas gazdaság volt 69; 10—25 hold közötti 100; 25—100 holdas 36; 100—1000 hold közötti 6, és 1000 holdon felüli 2. A községben 411 magán- és 12 középület (iskolák, paplak, templomok) volt. A középületek kőből épültek, de a magánházak között csak 16 volt szilárd anyagú; 29 vegyes (sár, tégla); 375 pedig sár- és vertfalból készült. A hasznosítható terület művelési ágak szerinti megoszlása magyar holdakban: 6900 hold szántóföld, rét 810, legelő 2390, szőlő 100, kert 160. A gazdáknál 1869-ben 105 vaseke, 140 faeke, 5 vetőgép, 27 fogas, 22 henger és 5 lóerejű cséplőgép volt. Hiányzik tehát a gőzcséplő és a gőzeke is. 25 A tőkés korszak jellemzői közé tartozott, hogy az úri birtokok egy részét eladták. Sárkeresztúron a püspöki uradalmon kívül a gazdaságok közül több tulajdonos kicserélődött. Vásárhelyi Nagy Márton és Nagy József birtokát. 1887-ben Zichy Kázmér (veszprémi püspök) megvette, aki már a Zichy-birtokkal együtt abból hitbizományt létesített. 1866ban Nagy Zsigmond és Bottlik János adta el 400 holdas részbirtokát. Ennek keleti részét, a sárosdi határral összefüggő 167 kat. holdat Bombel vette meg, a másik részt 244 kat. holdat a Heinrich család vásárolta meg, és azon a család egyik tagjának a nevéről elnevezett Sándormajort építette fel. A Nagy és Bottlik család a megmaradt 300 holdas gazdaságát, mely a Sárrétében feküdt Breuer Józsefnek, a pilzeni Skoda Művek igazgatójának adta el. A 100 holdon felüli birtokosok körében 1910-ig újra nagyobb arányú mozgás volt. Négy középbirtok tulajdonosairól a 19. század utolsó évtizedeiben még nincs adatunk: az említett évben Versényi Jánosnak 474, Weisz Bertholdnak 164, Parragh Bélánénak 106, a Hamvassy-nővéreknek 113 kat. hold gazdasága volt. A gazdag parasztok további területeket tudtak gazdaságaikhoz csatolni.
