Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Mány
díjazási kérelmet nyújtott be az alispánhoz. A helyettesítésre küldött Tremkó György, verebi segédjegyző működése ellen a községi elöljáróság tiltakozott, és nem akarta neki megszavazni az illetményt.'' 1 1918 év végén az uradalmakban és a nagyobb gazdaságokban munkaerőhiány lépett fel. Mányon semmi remény nem volt arra, hogy a földeken maradt őszi termést a fagyok és a hó beálltáig betakarítsák. A társadalmi rend és fegyelem a proletárdiktatúra kikiáltásával egy időben valósult meg Mányon is. A Tanácsköztársaság helyi hatalmi szervét, a munkás- és paraszttanácsot 1919. március 30-án hozták létre. A tanácsnak 20 fő lett tagja a következő személyekkel: Kun Lajos, Schmidt Ferenc, Schmahl György, Parti Sándor, Parti Antal ifj., Parti József, Ánosi Lajos, B. Szabó József, K. Bárány József, B. Parti János, Berta János, Szita István, Darabos Balázs, Csörgei István, A. Kovács István, Komon János, Bárány Lajos ifj., Marton Lajos, Oláh József ifj., Somogyi József. A tanács intézőbizottságát ugyanezen a napon választotta meg a tanács: A. Kovács István, Parti József és Kun Lajos személyében. A direktórium elnöke: A. Kovács István lett. A mányi lakosságot a váli járási tanácsban Kun Lajos képviselte, a Fejér megyei Tanácsban pedig Darabos Balázst találjuk. A tanács a községi képviselő-testület helyébe lépett, az intézőbizottság (direktórium) pedig az elöljáróság szerepét vette át. Ezt a hatalmi váltást a március 30-i néptanácsválasztáson ki is fejtette Darabos Balázs, a református tanító. Az intézőbizottság állandóan a községházán tartózkodott, ahol az adminisztratív ügyek vitelét Tremkó Györgyre bízták. Tremkó György segédjegyzőként került Mányra Verébről. A községben ugyanis nem volt olyan személy, aki az adminisztrációs ügyekhez értett volna. Molnár Lajos jegyzőt az októbrista forradalom alatti népmozgalom megrémítette és elmenekült a községből. A helyi hatalmi szerv elsősorban a népmozgalom lecsillapítását tartotta feladatának. Ezt pedig a közellátás megszervezésével tudták elérni. Még áprilisban 400 mázsa gabonát utaltak ki a lakosságnak. A vörösőröket is e feladat megoldására állították. Néhányan arra ügyeltek, hogy élelmiszert hatósági engedély nélkül a községből ne vigyenek ki. A községi vörösőrség igazoltatta a fővárosból a faluba vagy pusztákra érkezőket is. így került a vörösőrök igazoltatása alá Ágoston Péter népbiztos is, aki Nándorpusztára igyekezett, hogy meglátogassa az uradalmi intézőt. Nándorpuszta a bolgár nagykövetség érdekeltségébe tartozott ezidőben, így ott az élelmiszerkészletek jobban fel voltak halmozva. 1919. április 5-én a mányi direktórium megjelent Nándorpusztán, és ''ott a 30 volt konvenciós cselédet újra munkába állította. A cselédek követelték, hogy járandóságukat a direktórium szabja meg. Ez a konvenció nem volt több, mint amennyit az uradalomtól is kaptak: (10 q búza, 8 q rozs, 6 q árpa, 6 q kukorica és egyéb járandóságok). Nándorpusztán egy 60 tagból álló summáscsapat is dolgozott május 1-től. Ök szeptember 30-ig kaptak itt alkalmazást. Egy későbbi visszaemlékező szerint a nándorpusztai cselédek összes gabonajárandósága 23 q lett volna.
