Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Lencsés Ferenc: Martonvásár
A legelőbirtokosok két bikát tartanak. Az istállózott tehenek után — esetleg vidékiek is — darabonként 3 frt hágatási díjat tartoznak a legeltetési pénztárba befizetni. A kan tartására a kanász kötelezett, amihez 6 zsák korpát kap. A közös legelő fenntartását a legeltetési és a vadászati bérbeadásából beszedendő díjakból fedezik. A pásztorok bérét a következőben állapították meg: 1. Tehenes bére: szabad lakás, minden szarvasmarha után fél véka búza és fél véka rozs; minden hágatás után a tulajdonostól 10 krajcár és pünkösdi pénz fejében darabonként 10 krajcár. 2. Kanász bére: szabad lakás, minden sertés után fél véka rozs, három darab malac után egy véka rozs, szoktatási díj darabonként 4 krajcár. A legeltetési szabályrendeletet az osztatlan közös legelő illetőséggel bíró birtokosok 1898. évi május 1-én tartott közgyűlése állapította meg és hagyta jóvá. Az 1925. évi névjegyzék szerint a társulatnak 94 tagja 400 szavazattal bírt. A legelő területe 18 kh 1263 D-öl egy tagban feküdt. A Legeltetési Társulat legelő rendtartását 1926. febr. 26-án tárgyalták és fogadták el. A földművelésügyi miniszter 1928. január 3-án hagyta jóvá. 207 Fejér vármegye törvényhatósági bizottsága 1898. december 28-án megtartott rendkívüli közgyűlésén hagyta jóvá Martonvásár község képviselőtestületének vágóhídépítési költségeinek fedezésére vonatkozó határozatát, mely szerint ,,a Martonvásári Takarékpénztártól folyószámlára 7% kamat mellett 1500 frt kölcsönt vesz fel." A járási főszolgabíró útján felhívták a községet, mivel a „vágási díjakból a tőke előreláthatólag törlesztve nem leend, mielőbb olcsó kölcsönről gondoskodjék." A felépítendő vágóhíd elősegítésére a községi képviselőtestület 1898. szeptember 2-án hozott határozata szerint: „Minden a községben levágott és közfogyasztásra szánt szarvasmarha, sertés, juh stb. a község által felállítandó közvágóhídon vágatik le." A következő vágási díjakat kellett fizetni: Ugyancsak ez év december végén megtartott képviselőtestületi rendkívüli közgyűlésen bejelentették, hogy a mészárosok a közvágóhíd használata után megállapított vágatási díj helyett hajlandók 1899. évre átalány fejében 250-et fizetni, hogy ezzel az esetenkénti fizetés alól felmentve legyenek. A községi elöljáróság a felajánlott átalányt elfogadta, ami biztos bevételt jelentett a közel 2000 ft-os építési költséghez. 29 * 5 A község századfordulói helyzetét tükrözi az 1897., 1898. és az 1900. évi, a főszolgabíró által megtartott községi vizsgálatok. Ezekben az években a községnek: tűzrendeszeti, mezőőri és a kártékony rovarok irtásáról szóló szabályrendelete volt. Az italmérést a község házilag kezelte, s ebből először 400, később csak 200 forint haszna volt. 1 db szarvasmarha 1 db borjú 1 db sertés 1 db juh v. kecske 1 frt 20 kr 20 kr 10 kr
