Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

A kezdeti nehézségekre jellemző, hogy 1903-ban a rendszeres beltanítás csak november utolsó felében kezdődhetett meg, mivel eddig az ideig várták ,,a magas kormány által kilátásba helyezett tankönyvek és tanszerek megérkeztét." Az árvaház 1908-ban már 50 (28 fiú, 22 leány) növendékről gondoskodott. Az árvaház 4 kat. hold nagyságú kert közepén feküdt, amelynek csaknem felét konyhakertként használták. Először az utak mentén 200 szőlővesszőt üitettek lugasnak, majd 1907-ben 700 D-öl szőlőt telepítettek s közben a gyümölcsös telepítése is folyt. A kertben és a gyümölcsösben a szükséges munkákat az árvák végezték, sőt a felesleget el is adták (pl. 1909-ben olyan sok paradicsom termett, hogy a felesleg értékesítéséből 100 korona bevételük volt.) Az élelmezés változatosabbá tételét jelentette, hogy az élelmezési pénzből évente 6—8 választási malacot vásároltak hizlalásra. A konyhai moslékból meghizlalt sertések az intézetnek komoly segítséget jelentettek, s ezzel a hentesek által történt nem megfelelő hússzállításokat ki tudták kapcsolni. Az első év tapasztalata alapján az árvaházi értesítőjükben a gondnok sajnálattal állapította meg, hogy ,,bizony terhes feladat vár még a nemes vármegye közönségére, mert bizony az árvaház jövője anyagilag biztosítva nincs." Az árvaházi költségvetés mellett jelentős támogatást jelentett a községek és a magánosok által küldött anyagi és természetbeni adományok. Dreher Jenőné 1910-ben az árvaház javára 20 ezer korona alapítványt tett. A legkiemelkedőbb esemény az árvák életében az évente rendszeresen megrendezésre került karácsonyfa-ünnepség volt. Ugyancsak ajándékok tették lehetővé, hogy az árvák a gondnok és a családfők kíséretében 1911 és 1912-ben Budapestre rándulhattak. Az igazgató-választmány csak azon 14. életévüket betöltött növendékek elbocsátásához járult hozzá, akiknek jövőbeni elhelyezésüket biztosítottnak látta. Minden, az intézetből kilépett árva 3 db fehérneműt, 1 pár lábbelit, egy nyári és egy téli öltözetet kapott térítésmentesen. A leányok nagy része szolgálni ment, az élelmesebb fiúk szakmát tanultak, de olyan is előfordult, hogy közép- vagy ipariskolában tanultak tovább. 1903 és 1915 között elbocsátott árvák száma kereken 90 volt.

25í A mai ún. régi elemi iskola épületét 1906-ban — a nagy tűzvész idején — hőgyészi kőművesek építették. A tanítás ebben az átmeneti időszakban a szomszéd telken levő iskolamester házának hátsó részében levő nagy kamrában folyt. E kamra mögött állt a mester méhese. Az előzőleg lebontott iskola földszintes, kő- és téglafalakkal készült, tetőzete fazsindelyes volt. Ennek az épületnek az Ercsi utca felől két bejárata volt. Az első bejáratnál, a Budai utca felől volt a mester szobája és a szertár, vele szemben levő oldalon, a nagyteremben az I—II. osztályosok foglaltak helyet, míg a másik bejárati résznél az egyik teremben a III—IV. osztályosok, vele szemben levő teremben az V—VI. osztályosok voltak. Az osztályok padlózata széles deszkákból készült, A tantermeket középen, folyosószerűén osztották ketté a falig nyúló padsorok. A teremben levő 6 vagy 8 padsorban padonként 10—10 gyerek ült. Az egyik oldalon a fiúk, a másik oldalon a lányok. A fekete tábla háttámlás volt, az egyik oldala vonalas, a másik oldala sima volt. Az első osztályosok palatáblára írtak, míg a nagyobbak irkát, ceruzát és tollat használtak.

255