Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

A 18. század végén Martonvásár elegyes magyar mezőváros, postája is van, fekete fölgye 3 nyomásbeli, terem búzát, rozsot, árpát, zabot, erdeje nints, szőleje van, piatza Budán és Ercsiben."''' Idézzük fel Brunszvik Teréz naplójából*

55 a 18. század utolsó harmadában levő Martonvásár képét: „Édes anyánk minden idejét a gazdálkodás kötötte le, mert birtokunk teljesen gondozatlan volt. A Budán és Buda környékén 150 évig uralkodott török mindent elpusztított: nem maradt ott kő kövön. Mikor Brunszvik nagyapa Martonvásárt a két nemzetség részére szóló adományként átvette (egyrészt), csak vízzel borított pusztaságot talált ott. Nyolcezer hold száraz területen egyetlen egy ház, néhány pásztorkunyhó és egy fa állott. A birtok puszta volt. így láttam én ezt Magyarországon mindenütt az elmúlt félévszázad alatt. Lassan kibontakozó művelődés — különösen Martonvásáron, ahol az év nyolc hónapját töltöttük. Edes anyám irányította az egész gazdaságot, lóháton járt ki a földekre és félnapig is odamaradt. Az uradalmi bíróval latinul levelezett. Mi magunkra maradtunk és kedvünkre élhettünk költői álmainknak . . ." Másutt pedig azt írta: ,, . . . a török hódoltság óta pusztaság volt. A medrükből kiöntött vizek mocsarakká szélesültek. Ilyen állapotban vette át atyám. Nagyapa emeltette a templomot, az uradalmi épületeket és két végében néhány lakóházat, hová ötven parasztcsaládot telepített. Édes atyám egy ötemeletes, szilárdan épült magtárt, kőoszlopokon nyugvó, boltozott istállókat, egy kertészházat, bírói házat és plébánoslakot építtetett, — de nagyeszű anyám gondolata volt és édes anyám hajtotta is végre mérnökök segítsége nélkül a nagy vízpusztaságoknak rétekké átalakítását. Egy kiemelkedő dombon keresztül vonalat húzott és annak irányában oly mélyre és oly szélesen ásatott le, hogy a túlsó részen levő víz lefolyást talált." Egészségügyi szempontból is fontos Brunszvik Teréz megjegyzése: „Martonvásár mocsaras vidéke és viharos időjárása miatt igen kedvezőtlen éghajlatú volt. Valamennyien lázasak voltak három órányira a fő-' várostól, Budától. Drága anyámnak négy éven át volt negyedéves láza, mert; soha sem kímélte magát és soha nem akart diétát tartani." Igaz, hogy az év nyolc hónapját Martonvásáron töltötték és négyet Budán vagy később már csak a jószágkormányzó leveleiből és pénzküldeményeiből értesültek Martonvásár létezéséről. Brunszvik Teréz sokszor kimerülten tért meg Martonvásárra, s ilyenkor kétségbeesetten írta naplójába: „Mindenütt csak süllyedés, romlás! Én magam is rom vagyok romok között minden akarásommal és cselekvésemmel, — süket fülek és süket szívek kísértek végig életem útjain. Hol találok szavakat, hogy *Brunszvik Teréz naplói kevés helytörténeti vonatkozást tartalmaznak és egyéb írásai leginkább pedagógiai vonatkozásúak, amelyeket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest gyűjteménye 9 kötetben őriz Czeke Marianne hosszú időn át behatóan foglalkozott Brunszvik Teréz naplóival és sajtó alá rendezésével. 1923-ban kezdett el Romáin Rollanddal levelezni. Ennek nagy szerepe és látható eredménye lett Romáin Rolland: Beethoven, A nagy teremtő korszakok c. munkájában. Magyar nyelven 1929-ben jelent meg Benedek Marcel fordításában a Dante kiadónál. A könyv végén Romáin Rolland köszönetet mondott Czeke Mariáiménak, „aki esztendők óta foglalkozik Brunszvik Teréz naplójának sajtó alá rendezésével és nagylelkűen részeltette őt ebben a kincsben, valamint saját, biztos tudásának adományaiban." 1938-ban Czeke Marianne megküldte Romáin Rollandnak nyomtatásban megjelent Brunszvik Teréz naplót és bevezető tanulmányát. Levelezésük 1939-ben megszakadt. Romáin Rolland 1944-ben halt meg. Az 1942-ben elhunyt Czeke Marianne családja abből a Romáin Rollandi levelezésből 34 levelet őrzött meg. Kettőjük levelezését Sáfrán Györgyi tanulmányával kétnyelvű kiadványban tette közzé.30