Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

Röth Sándor, Fejér vármegye alispánja, Gányi András, főszolgabíró és Ferenczy János esküdt Martonvásáron 1746 februárjában Sajnovics Mátyás örökösei között istenes és atyafiságos rendelést tettek. Beniczky Sándor a martonvásári épületek helyett a Sajnovics-árváknak a győri házát engedte át. A martonvásári, szentiváni, szentmiklósi és szent­lászlói gazdaság Beniczky és az árvák közös tulajdona lett. Beniczky az árvák iránti szeretetét mutatta meg azzal, hogy az egyik Sajnovics lányt örökbe fogadta. 19 Beniczkyék a szent család tiszteletére kápolnát építet­tek 1734—5-ben Martonvásáron. A kápolnában „igen szép oltárt, mely­nek képe a sz. családot ábrázolja, kétoldalán Sz. István és Sz. László szobrai." Keresztre feszített Krisztus kép és Piéta kép. A kis fatorony­ban két harang volt. 20 Martonvásár először Tárnok filiája volt, ahol 1723-ban alakult a plébánia. Tárnokon az anyakönyveket: a házasultakról és a halottakról 1725-től, a kereszteltekről 1744-től vezették. Rackeresztur község szintén Tárnok filiája, 1734-től a helyben lakó ferences lelkésszel 1749-ig, a ráckeresztúri plébánia megalakulásáig. Ettől kezdve Martonvásár Rac­keresztur filiája 1772-ig, mikortól az egyházi szertartásokat a Marton­vásáron lakó ferences, majd világi lelkészek végezték. 1788-tól Marton­vásár plébániaként szerepel. 21 Beniczky Sándor, királyi tanácsos és Sajnovics Mátyás gyermekei 1747. október 4-én Győrben állapodtak meg: a martonvásári pusztáért Sajnovics Mátyás annak idején a magyar kamarának 1100 ft-ot fizetett. Petheő család 598 ft 40 dénárért adta zálogba. A Sajnovics-örökösök beleegyeztek abba, hogy a puszta épületekkel együtt Beniczky Sándoré legyen, ha a fenti két összeget kamatmentesen visszafizeti. Beniczky halála után a királyi kincstár 4000 ft-ot fizessen a Sajnovics lányoknak. Ha Beniczky Sándor újra megnősülne, leszármazottai fizessék meg ezt az összeget Martonvásárért. A pusztán talált mobiliák, ónedények, abro­szok, asztalkendők felét, valamint 12 jármos ökröt és 100 juhot Be­niczky Sándor kapta meg. Beniczky Sándor a Sajnovics-örökösök kiját­szására Martonvásár-pusztára királyi donációt kért. 22 özv. Mesterházy Józsefné sz. Sajnovics Anna Mária a győri kápta­lan előtt ellentmondott, előadta, hogy tudomására jutott, hogy Marton­vásár-pusztát mostohaapja Beniczky Sándor a magyar kamarától meg­vette. Tekintettel arra, hogy édesapja Sajnovics Mátyás a pusztába pénzt fektetett be, édesanyja Komáromi Éva pedig nagy költségekkel épüle­teket emelt, a puszta eladásának ellentmondott és kérte a beruházott összegek megtérítését. 23 A király 1753. március 18-án biztosította Nádasdy Ferencet, Fejér vármegye főispánját, hogy jelenleg Beniczky Sándor által birtokolt Mar­tonvásárt, az előbbi magvaszakadtéval neki fogja adományozni. 24 Brunszvik Antal Martonvásárt Beniczky Sándortól 1758. és 1761. évben árendába bírta. 2 ' 1761. február 16-án Brunszvik Antal levéllel for­dult a magyar kamarához, amely szerint Martonvásár-pusztát nagy összegért volt kénytelen a tulajdonostól megvenni. A puszta megvétele után malmot, épületeket építettett, a mocsarakat kiszárította, a szántó­földeket megjavította. Mindezen munkálatokra nagy pénzt fordított, míg Beniczky Sándor életében szeretné a puszta birtok jogát — királyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom