Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

1907. szeptember 15-én a jegyző„a képviselő-testületi közgyűlésen beszámolt arról, hogy a község 2 közkút ját tetemes költséggel hozták rendbe, ezért a kutakat használó lakosokat évi 2—2 korona vízdíj fizetésére kötelezze a testület. 1910-ben elfogadták a község húsvizsgálati szabályrendeletét. Eszerint az úrhidai közvágóhídon levágott minden szarvasmarha után 1,20 korona, a sertés, borjú és a juh után 10—10 fillér vágási díj volt szedhető. A vágóhídi biztos fizetése évi 70 korona volt, ezt a mészárosok fizették ki részére. 1903-ban a vicinális utakon végzett kétfogatú napszámért 4 K 40 fillért, az egyfogatú napszámért 2 K 20 fillért és a kézi napszámért 1 K-t fizetett a község. Ugyanezeknek a közmunkáknak a napszámbére 20 K, 10 K és 2,40 K volt 1913-ban. Az utak feljavítására 1912-ben Batthyány Lajos polgárdi kőtörőjéből 130 m

3 követ igényelt a község, és a bánya szekerenként 25 fillérért adta a kavicsot. 1893-ban Cseh István, Szűcs Szabó János és Kiss István betelepülteket a község elhagyására szólította fel az elöljáróság, arra hivatkozva, hogy erkölcsi és vagyoni állapotukat nem igazolták. A község kötelékébe felvétel esetén a betelepültek vagyoni helyzetüktől függően 10—20 forint közötti letelepedési díjat voltak kötelesek fizetni 1888-tól. Akiknek évi adójuk nem érte el a 10 forintot, vagy adóval nem tartoztak, azok 5 forintot fizettek be a községi pénztárba. 1909. január 22-én a jegyző a közgyűlésen adta elő azt, hogy a községbe gyakran nemkívánatos elemek telepednek le, és ennek egy nagyobb összegű letelepedési díj kivetése szabna csak gátat. A képviselő-testület ezt az összeget 100 koronában állapította meg. A Fejér Megyei Gazdasági Egyesület 1913-ban téli kosárfonó tanfolyamot szervezett Űrhidán. A falu elöljárósága arról tájékoztatta az egyesületet, hogy a tervezett tanfolyam nem fog sikerrel járni. A lakosság egész évben a szomszédos uradalmakban, vagy a polgárdi ipartelepen magas napszámbér mellett talál munkát, ezért aligha akadna jelentkező az egyesületi programra. 1911-ben a Soproni Postaigazgatóság az úrhidai levélkihordó fizetéséhez hozzájárulást kért a községtől. A képviselő-testület 120 koronát szavazott meg erre a célra. 2 évvel később a község postaügynökség felállítását kérte az igazgatóságtól. Indoklásként felhozta azt, hogy a település lakóinak száma 1017-re nőtt. Ehhez számítható még a Falubatytyánhoz tartozó, de Űrhidával összeépült Öreghegy és Kishegy 441 főnyi lakossága, amelynek kézbesítési és feladási gondját oldaná meg egy helyi hivatal létesítése. 1914-ben olyan választ kaptak az úrhidaiak, hogy a Soproni Postaigazgatóság hajlandó ügynökséget felállítani, ha ,a község az Űrhida és Sárszentmihály közötti naponkénti gyalogpostát megszervezi. Ezt a képviselő-testület nem fogadta el. A település 376 kat. holdat kitevő határából 345 kat. hold volt termőterület 1909-ben. A múlt század végén jelentkező filoxéravész Űrhida szőlőinek nagy részét kipusztította, ennek következtében a szőlőterület rovására erőteljesen megnőtt a szántóterület. Egy századeleji felmérés szerint a falu határában búzából 6 q, rozsból 7 q, árpából 6 q volt a holdankénti átlagtermés. A község rétjeit általában 6 évre adták ki bérletbe, évi 167 koronáért. A kevés rét ellenére megfelelő volt a község állatállományának száma. 1895-ben Űrhidán 160 szarvasmarhát, 83 lovat, 614