Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

Űrhida 1848 és 1945 közötti története Az 1848—1949-es évek nagy eseményeinek úrhidai vonatkozásai nem ismertek előttünk. A Jellasics elleni népfelkelés meghirdetésére 1848. szeptember 20-án került sor Szabadbattyán környékének falvaiban. Szeptember 25-én az úrhidai hidat felszedték, hogy a horvátok előrenyomulását ezzel is akadályozzák. Azt nem tudjuk, hogy a szabadságharc eseményeiben a szőlőhegy lakói közül vettek-e részt. A harci cselekményeket megelőző forradalmi változások, ezek közül a jobbágy rendszer megszüntetése, nem érintették az úrhidai szőlőművesek gazdasági függőségeit az 1848 utáni néhány évben. Az úrbéres viszonyok eltörlése a szőlőhegy lakóira nem vonatkozott, hiszen a szőlőtulajdonosok szolgáltatásait rögzítő telepítési szerződés nem számított közjoginak. Megmaradtak a tized és a különböző haszonbérletekből (malom, kocsma, mészárszék) fakadó szolgáltatási kötelezettségek. A dézsmaváltságra megyeszerte csak az 1850-es évek második felétől került sor, amikor a megváltással a szőlőművelők tulajdonába mehetett át a föld. A váltság összegét általában részletekben fizették meg az igénylők. Ha erre anyagi lehetőségük nem volt, úgy a szőlőkkel a birtokos szabadon rendelkezett. A 19. század második felére erőteljesen meggyarapodott a település lélekszáma. Az 1850. évi népszámlálás szerint Űrhidán 133 ház állt, és a népesség száma 566 volt A következőkben ez még tovább nőtt; 1869-ben 797, 1880-ban 861 és 1900-ban már 979 volt a falu lakossága.

50 Továbbra is a r. katolikus felekezet maradt a jellemző, az 1870. évben feljegyzett 797 lakosból 769 a katolikus, 24 a református és 4 az evangélikus felekezethez tartozott. A zsidók nem voltak jellemzők, bár 1890-ben megfordult egy ilyen kereskedőcsalád Űrhidán. Említettük már azt, hogy a szőlőhegy népe a megélhetés miatt napszámra kényszerült, ezt megerősíti egy 1869-ben feljegyzésre került adat. Eszerint a napszámosok száma 316 volt a faluban. Űrhida 1873-ban a bodajki alsó járásban feküdt, és egy helységnévtár szerint Ságh és Öreg szőlőhegy tartozott határába/" Ezt az utóbbi adatot megkérdőjelezik kataszteri iratok, ezek szerint a két külterület Sárszentmihály határát képezte a 19. században. A településen leginkább a szőke juhfarkú és a fehérbajor szőlőfajtát termesztették az 1860-as években. A feljegyzett 455 hold (1200 n.-öles) szőlőterületen 6440 akó (1 akó = 54,3 liter) bor termett, ez holdanként 14 akós termésátlagnak felelt meg. 1 akó úrhidai fehér bor értékét 4—5 forintban állapították meg. A szőlőhegyen Széchenyi gróf, egy Blattner és egy Linzer nevű szőlőbirtokos rendelkezett a legjobb pincékkel 1869-ben. Űrhida borpiaca Székesfehérvár volt a 19. század második felében.'

58 Az 1882. évi telekkönyv szerint a falu határának nagy részét szőlők foglalták el, amelyek közé itt-ott kisebb szántóterület ékelődött be. A forrás szerint Űrhidán 6 nagyobb dűlő; a Felső-Róna, Közép-Róna, AlsóRóna, Köves-dűlő, Űj szőlők és a Szent Mihályra dűlő feküdt az 1880-as években. Űrhida 1882. évi telekkönyve az a csaknem egyetlen, egységes és ránk maradt gazdasági dokumentum, amely a

1 legtöbbet árulja el a 19. századi falu lakosságáról, területéről és gazdaságáról.