Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kurucz János: Úrhida
telepedett le az első család a Vürös-birtokon, majd az 176Ö-as évektől nőtt meg erőteljesen Űrhida lélekszáma. 1757 és 1810 között a következő családfők olvashatók a szabadbattyáni anyakönyvekben: Balasics József Berki János Bodor András Bozsák János Csudics Mihály Cziller Mátyás Doleti György Farkas János Fehér József Hegyi György Heim István Hideg János Hideg Mihály Jáger Mátyás Juhász András Kajzer János Király Mihály Kocsis János Koff Mihály Kósa József Langmár József Lukács János Magyar János Nagy János Németh János Nesztinger János Ozvach Ferenc Pajor Pál Rada János Rada Mihály Rideg Mihály Roszman Mihály Silinger József Sulák János Szabó András Szabó József Szakol János Szikter Mátyás Tott József Varga Ferenc Vindis Jakab 1 "' II. József-kori népességösszeírás (1784—1787) szerint Űrhidán 112 ház állt. A feljegyzett népességszám egyértelműen elfogadhatatlan, ezért itt ezt fel sem tüntetjük.""' 1786-ban az úrhidai vendégfogadónál 15 lakost és a malomnál 11 főt írtak össze. Ebből az időből egy katonai leírás is származik. Eszerint a Sárvíz melletti terep Űrhidától keletre a mocsaras rétek miatt nem volt járható. A környék nagy részén nád termett, és az egyedüli szilárd épület a malom volt 1782 és 1785 között. 23 A kápolnát a forrás nem említi, pedig 1781-ben már ez is felépült. Ürhida eddigi birtoklástörténetéből arra következtethetünk, hogy a szőlőhegy nem hozhatott nagy hasznot birtokosainak. A kizárólagos szőlődézsma miatt nem igen ragaszkodtak a pusztához a Vörös família tagjai, jó üzletnek inkább a haszonvételek árendába adása bizonyult. Esett szó arról, hogy 1796-ban Vörös Ferenc kapta zálogba a szőlőhegy egy részét. 1801-ben ez a birtokos Pentelét és Űrhidát szántóföldjeivel, rétjeivel és nádasaival Kégl Gáspárnak adta árendába 10 évre, évi 5000 forintért. Az egyezség szerint az összegen felül 300 mérő zab és 30 szekér széna járt a bérbeadónak. Kikötötték azt is, hogy a puszták közötti kanálisokat a bérlő tisztogatni köteles, valamint a kocsmában csak a Vörös Ferenc által kiszabott áron mérhet ki bort. Kégl Gáspár halála után fiai bérelték tovább a pusztákat, de az örökösök összeférhetetlensége miatt 1806-ban fölbontották az egyezséget. Az árenda megszüntetését kezdeményező földesúr főleg azt kifogásolta, hogy a két csatorna kitisztítását a bérlők nem végezték el, ezért a Sárrétje gyakran víz alatt állt. Emiatt a szénajövedelemtől elesett, valamint a gyakori kiöntések miatt a szomszédos birtokosok részéről is kellemetlenségek érték. A huzavona folytatásaként 1809-ben Kégl József kapta árendába a már említett pusztákat hasonló feltételek mellett, de ez a bérlő sem tartotta be a szerződésben foglaltakat. 1811-ben ezt a bérletet is felbontották. 20
