Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

A községet a szovjet hadsereg egységei 1944. december 8-án szinte menetből foglalták el. Az ekkori harci cselekmények idején a községben kevés kár esett. Az ezután következő hetekben a községben és határában több ízben került sor harcokra. Sárkeresztúron december végétől január derekáig egy nagyobb román katonai egység kiképzése folyt. Az egységnek sok teherautója volt, amiből arra következtettek a keresztúriak, hogy további egységek érkeznek még hozzájuk. Sárkeresztúron magasabb szovjet katonai egység parancsnokai tartózkodtak. Itt 1944. december 16-án határozták el, hogy a németek védelmi állása ellen (Margit-vonal) áttörést hajtanak végre. Ennek a támadásnak az eredménye nyomán szabadult fel Székesfehérvár is. A sikeres előrenyomulás azonban megtorpant, időlegesen a térségben a németek is előretörtek. A német ellentámadások Fehérvár irányából a Szekszárd felé vezető főútvonalon, illetve annak környékén bontakoztak ki. A támadási irányba eső falvak az ellenséges behatásoktól sokat szenvedtek. Az első nagyobb támadás január 13-án indult a Sárvíz-csatorna jobb partjáról. Egy német egység január 18-án Abát, Sárkeresztúrt foglalta el. A bevonuló németek elöl a keresztúri cigányok Székesfehérvárra menekültek. A harci egységek állandó mozgásban voltak a falu körül. 1945 március elején Sárkeresztúr, Nagyláng, Sárosd vonalában nagyarányú védelmi munkát folytattak a szovjet csapatok. 1945. március 6-án délben szovjet gépesített alakulatok foglaltak állást a védelmi övezetben, a német páncélos egységek másnap támadást indítottak a megerősített védelem ellen. Mivel a németek Sárosdról nyugatra egy mélyen kiépített védelmi rendszerbe ütköztek, az egységek Aba és Sárkeresztúr felé fordultak, hogy itt előrenyomuljanak. A Sárkeresztúrtól északkeletre lévő szőlőhegyekben a német támadás elakadt és egyben vereséget is szenvedett. EZH után március 16-ig állandóan harc folyt a községben vagy annak környékén. A harcoknak több polgári áldozata is volt. A község véglegesen március 16-án szabadult fel. A községben nagy tömegben tartózkodott a katonaság. A hosszan tartó háborús viszonyok idején az emberi és anyagi veszteség igen súlyos volt. A lakosságot ért csapásokkal is lehet magyarázni azt, hogy az élet kibontakozása rendkívül nehezen kezdődött el. 1945. április 26-án még egyetlen politikai párt sem működött, a földreformról még a lakosságnak tudomása nem volt. A községi elöljáróság ezen a napon megkezdte a tevékenységét, felmérte a háborús károkat, május 2-ától pedig az elhaltak anyakönyvezését végezték el. A községben 1945. április 26-án 3050 fő élt. A lakóházakból 120 teljesen elpusztult; lerombolták, felégették őket, de sérült volt még 204 ház. A lakható házak száma 300-ra volt becsülhető. A lakosságnak az a része, amely házát elvesztette, közellátásra szorult, hiszen élelme is a házban veszett. Közellátásra ekkor mintegy 1000 fő szorult. Elveszett az állatállomány nagyobb része is. Április végén 36 pár igás állat volt a faluban és 4 traktor. A megművelésre ekkor mintegy 3 ezer katasztrális hold föld várt. A Nemzeti Bizottság H. Nagy István vezetésével április 26-án megalakult, amely 16 taggal működött. Az élet megindítása és a demokratikus átalakulás a Nemzeti Bizottság létrejötte után felgyorsult. A földreform az egyik legfontosabb gazdasági feladat volt. A reform során a püspöki uradalmat teljes egészében felosztották, továbbá Zichy Ödön és Halassy 24 FMTÉ 21. 369