Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

dulásra. Koller alapi birtokos és a függetlenségi 48-as Kossuth-párti politika mellett kötelezte el magát. Állítólag Igar, Cece, Vájta és Sárbogárd választói támogatták. 1910. május l-jén Sárkeresztúron ő tartotta a pártértekezletet, aki egyébként is a kerület függetlenségi párti alelnöke volt. A pártértekezlet úgy döntött, hogy Madarász mellett induljon a választáson Koller Tivadar is. A hatóság a szavazás napján politikai zavargásra számított, ezért egy század lovasságot összpontosított Sárkeresztúrra. Szluha Imre a Madarász-párti szavazókat külön vonattal szállította Sárkeresztúrra. A választáson szoros eredmény született, így pótválasztásra került sor. Ezt 1910. június 20-án tartották meg, és ekkor Madarászé lett a győzelem. Madarász József 1915 elején meghalt. A választáson, február 26-án, Kenessey Gyula és Koller Tivadar küzdött a mandátumért. Koller 441 szótöbbséggel győzött. Sárkeresztúrra a megye társadalma politikai mentalitása következtében is nagyobb figyelmet fordított, a helyi újságok hírei Sárkeresztúrról sűrűbbek, mint más megyei helységekből. E tudósításokból tudjuk, hogy gyakoriak a községben a társadalmi összejövetelek, 1876 óta 25 fővel olvasókör működött, amely különböző jótékonysági rendezvényeket, táncestélyeket, színielőadásokat rendezett. 1876. február 21-én például farsangi bált rendeztek. Erről azt írja a Székesfehérvár című hírlap, hogy ,,a sárkeresztúri táncvigalmak kedélyességükről és kiváló sikerükről elég jól ismertek". 1882. február 12-én a nagyvendéglő termében a Tündérlak Magyarhonban című népszínművet adták elő. A Székesfehérvár és Vidéke c. újság 1882. február 16-i számában olvasható, hogy a szereplők kitűnően játszották szerepüket: így Vész Ignácné, továbbá Baranyay Albert, Tatár József, aki ekkor a község bírája volt. A színművet Bodry jegyző rendezte, az előadás 120 forint bevételt hozott. Az összeget a szegénysorsú iskolás gyermekek segélyezésére fordították. A cikk befejezése rávilágít bizonyos helyi viszonyokra is, amikor megjegyzi, hogy ,.a sárkeresztúri utcákon már lámpák világítanak, és úgy tűnik, hogy a szellemi világosság is dereng". 1898. május 17-én az iskolában ünnepelték meg Magyarország fennállásának ezeréves évfordulóját. Az ünnepségen Saly Pál esperes, majd a tanítók mondtak hazafias beszédet, délután pedig majálist rendeztek. A község közlekedési és áruszállítási lehetőségei a Székesfehérvár— Sárbogárd között 1895—1897 között épült vasútvonallal kedvezővé váltak. A vasutat 1897-ben átadták a forgalomnak. Sárkeresztúr a magántársaság által épített vasúthoz 5 ezer korona összeggel járult, és a községi tulajdonú ingatlanból 300 négyszögölet engedett át a társaságnak. A földmunkás mozgalmak a 20. század első évtizedében zajlottak, az aratómunkások, a cselédség nagy száma a helyi politikai struktúrában determináló tényező volt. 1888 júliusában a főszolgabíró közölte a felsőkörtvélyesi uradalmi ispánnal, hogy a sárkeresztúri aratóknak adóhátraléka van, s az ispán gondoskodjék róla, hogy az adót az aratórészből tartsák vissza. Későbbiekben azonban kiderült, hogy a többi majorban arató sárkeresztúriaknak is van tartozásuk, akiktől szintén le kellett volna vonni az aratórészből az adót. A községi bíró azonban megállapította, hogy a termés ebben az évben silány, az aratómunkások bére igen csekély, így kevés a valószínűsége annak, hogy az adókat levonások után rendezni lehetne. Püspök- és Zichy-majorban, Körtvélyesen, Belsőágo-