Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

az ország közéletében: így Keresztúri Bereck András, Keresztúri Mihály, Keresztúri Demeter diák; 1406-ban Garázda Dénes és Garázda János; 1424-ben a már említett Demeter diák; 1430-ban Benedek; 1462-ben Keresztúri Miklós, 1464-ben Keresztúri Pál, 1482-ben Cseh Benedek, 1537-ben Keresztúri-Menyődi Miklós és Mózes szerepeltek a közéletben. A helység nevét megtaláljuk 1454-ben is. Ekkor egy oklevélben Szent Mihály Szigelhje nevű birtok eladományozásának körülményeit ismerjük meg. A források meghatározzák az említett birtok helyét, és azt Aba és Keresztúr helységek közé helyezi. 1482-ben keresztúri és szentágotai lakosok között birtokvita támadt, amely végül is békés egyezséggel rendeződött. A fehérvári prépost 1486 óta birtokos Keresztúron: Kálmáncsay Domokos a birtokot a fehérvári Szent Anna kápolna számára vásárolta meg.

2 A község neve az alábbi változatokban fordul elő: 1405-ben Kerezthwr, majd a 15. század egészében és a 16. század elején némi alakváltozatok vannak: így Kereztur, Kerezthur, Keresthur, Kerezthwr.' A 16. században a török hadjáratok első évtizedeiben a falu elpusztult, lakossága erősen megfogyatkozott. Újratelepítésére a falu kedvező termelési viszonyai miatt is sor került. Ez érdeke volt a török földesuraknak is. A 17. század első harmada végén már virágzó település. Lakói magyarok voltak. A falut 1647-ben Veszprém megyéhez csatolták, mivel Fejér megye ebben az időben nem működhetett. Veszprém megye a fent jelzett időtől kezdve kivetette Keresztúrra a közterheket. A falu kétfelé adózott. A 17. század utolsó évtizedeiben a magyar földesúr évente 45 Ft adót kapott a keresztúri parasztoktól. A töröknek fizetett adónak több változata volt: a török császári adó 11 forint 50 dénárt tett. ki és szénakaszálás alkalmával robotoltak. Ez a munka évente 8 forintot tett ki, és ugyancsak a császári adóba szplgáltattak egy hízott marhát is. A török földesúr évente 12 forintot, 12 szekér szénát, 12 szekér fát és 6 pint zsírt kapott. A református egyházi élet első nyomaira 1675-ben bukkanunk: Bálé György kurátorsága idején a faluban 300 körüli adófizető élt. 1702-ben soponyai, seregélyesi és kálozi idős parasztokat hallgattak meg a vármegye emberei, arra vonatkozólag, hogy a török időkből milyen emlékeik maradtak. A parasztok egyöntetűen vallották, hogy a keresztúri és az abai faluk közötti területen más falu nem létezett. A Szent Mihály Szigetje nevű birtokról azt tudták, hogy az a Sárrétében fekszik, és a török időkben az abaiak művelték. Deli András 1686-ig élt Abán. Szerinte az abaiak a Kóros-szigetet és a Patkánszeg-szigetet a petelei földesúrtól bérelték, mivel mind a két sziget Peteléhez tartozott, viszont a Varsás- és a Bika-sziget Abához tartozott. A 17. század egészében Szentágota és a keresztúri szentegyház közötti részeken volt Cséhjalva és Bohócska-puszta. E két helység a törökellenes felszabadító háborúk idején elpusztult, többé nem épült fel. A hadjáratokban elpusztult Keresztúr falu is, templomával együtt/' 1696-ban a székesfehérvári kamarauradalom jószágkormányzósága Keresztúrt a fehérvári Boldogasszony Egyháza birtokaként írta össze,