Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Ráckeresztúr

tek munkamegosztása: ökrészek, kocsisok, svájcerosok és gyalogbéresek. A 14—20 éveseket bregóként (kisbéresek) alkalmazták. Mindezek felett álltak a csőszök, gazdák és magtárosok. A pusztát gazdaságilag a főintéző és főleg a tehenészetre ügyelő ispán vezette. A szentlászlói Dreher-uradalomban 14 iparos dolgozott. A cselédek fizetése: 700 kg búza, 800 kg rozs, 400 kg árpa, 1200 O-öl tengeriföld, 200 D-öl konyhakert, 16 P készpénz és 24 kg só évente. Tarthatnak egy tehenet, amelynek takarmányozásáról az uradalom gondoskodik, két darab sertést évi szaporulatával. Ezenkívül tüzelésre ágfa és lakás. A 15 tehenes fizetése ugyanaz, csak tehéntartás helyett napi 1 liter tejet, pénzfizetésük 10 P, azonkívül fejési jutalékot kapnak, ami a kifejt tej menynyisége szerint 25 P körül havonta. A bregógyerekek félbért kapnak. A kisebb fiúk és lányok alkalomadtán napszámba járnak. A napszám 1931 nyarán 2,50 P, 1932 telén 1,60 P volt. Nyáron a cukorrépa-munkálatokra Borsod és Zala megyéből 2 és 6 hónapra summásokat fogadnak. Havi bérük: férfiaké 30 P, a nőké 20 P. Ezenkívül 20 kg kenyérliszt, 10 kg főzöliszt, 3 kg szalonna, 1 1 ecet, másfél kg só, 3 kg hús, 15 kg burgonya, 3 kg bab és 80 dkg zsír havonta. A pusztai lányokból is alkalmaznak summásokat (hónaposokat). Aratókat Ráckeresztúrról fogadnak, akiknek fizetése 10-ik rész és egy magyar hold tengeriföld. A gazdasági cselédcsaládokra jellemző, hogy a lányok 16—20 év között mennek férjhez. A vőlegény kora 20—30 év között váltakozik. A béreslegény mindig béreslánnyal házasodik. Paraszt és iparos béressel nem házasodik. A vőlegény és a menyasszony rendesen egy pusztáról valók. Már régóta nem fordult elő, hogy 10 km-nél nagyobb távolságról hoztak volna házastársat. A cselédcsaládokban a gyerekek száma általában 3— 5, de nem ritka a 8—10 gyermekes család sem. A cselédasszony a házi munkákon kívül kukoricát kapált, burgonyát ültetett stb. Délre megfőzte az ebédet, ha külső munkán volt a férj vagy gyerek, akkor utánuk vitte az ebédet. A cselédéletben egyetlen kitörési lehetőség volt, hlogy a lányok 15 év betöltése után Budapestre vagy a szomszédos Martonvásárra mentek szolgálni. A puszta népe ezeket a lányokat némi idegenkedéssel fogadta. A gazdasági cselédcsaládon belül a szülők és a gyermekek között semmi szorosabb kapcsolat nem alakult ki. Kimondottan gyermeknevelésről a családban nem lehetett beszélni. A gazdasági cselédek életének bemutatásán kívül néhány évvel ezelőtt jelent meg Gunda Béla: Vándorok a pusztán c. tanulmánya, amelyben részletesen és a valósághoz híven bemutatja, hogy a szentlászlói és kismartoni gazdasági cselédeket alkalmanként felkereső vándorok révén milyen külső gazdasági és társadalmi hatások érték. Kitűnően sikerült ennek az elzártnak hitt pusztai élet ábrázolása és ezzel együtt egy letűnt korszak megörökítése.