Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Ráckeresztúr

Rackeresztur lakói vállalják, hogy plébánosuknak: — „minden pár ad 60 dénárt, — minden pártól 1 pos. mérő búzát adnak. — ősziből és tavasziból 5—5 mérőt vetnek, aratják és behordják — rétbüll a hol ki esik ház sorjából annyit adunk, amennyi legjobb Gazdának, annak felit lekaszáljuk, felgyújtjuk és hazahozzuk, a többit a Plébános Ür fogja takanttatnyi, — kenderföldből is annyit adnak, amennyi más gazdának is jár, kétszer megszántják és be is vetik, — 12 öl tűzifát adnak, gabonáját őrletni a malomba viszik, — szüretkor 2 akó bort adnak, a miseborról a plébános gondoskodik. A helytartótanács 1750 augusztusában közölte a vármegyével, hogy a veszprémi püspök panaszt tett Szűcs Pál ráckeresztúri birtokos ellen, aki mint a helység lakosai jelentették, az új plébános működését nem akarja megengedni. Viszont a közelmúltban Baracska nevű pusztára új ref. prédikátort hozott. Mivel Szűcs Pál eljárása— a helytartótanács véleménye szerint — a hazai törvényekkel és a királyi rendeletekkel ellenkezik, a közgyűlés utasította a vármegyét, hogy nevezettet intse meg és hasonló lépésektől tiltsa el. A közgyűlés a járási főszolgabírót az ügy rendezésére Ráckeresztúrra küldte.''' Az úriszék 1750. március 5-i döntése szerint Ráckeresztúron: — minden félhelyes jobbágy 2 Ft, negyedhelyes 1 Ft, a házas zsellér 50 dénárt, a ház nélküli 25 dénárt fizet cenzusként; — minden félhelyes egész évre 6 csirkét, 1 ludat, 12 tojást, a negyedtelkes 3 csirkét, 1 kacsát és 6 tojást tartozik adni. Házas zsellér 2 csirkét és 3 tojást ad; — a falu egy hizlalt sertést ad; — minden jobbágy marhával vagy gyalog minden héten 1 napot szolgál. Aratás, kaszálás, gyűjtés, szőlőművelés idején 2—2 napot szolgálnak. A plusz napot beszámítják a robotba, valamint azt is, ha hosszú fuvarba járnak; — a marhás gazdák őszi és tavaszi szántás idején szántani kötelesek 1 napot; — ha a földesuraság vagy gyermekei házasodnak, kötelesek ajándékot adni; — kilencedet adnak minden terményből s odaviszik, ahova a földesúr parancsolja; — a kocsmálás Szt. Mihály naptól fogva Szt. György napig a falué, máskor a földesúré. Az úr ez idő alatt is szabadon árulhat vendégfogadójában s ha a falu bora előbb elfogyna, a falu kocsmáján is; — mészárszék, halászat, nádverés a földesúr joga marad; — bírság és bikapénz is a földesúré; — testamentumot kötelesek megerősítésre az uraságnak bemutatni, s azért 1—3 Ft-ot fizetni; — házát, földjét, rétjét, szőlejét idegennek csak a földesúr tudtával idegeníthetik el; — özvegy jobbágyasszonyok más faluba csak a földesúr tudtával mehetnek férjhez; — minden sátoros ünnepen egy borjút vagy egy őzet kötelesek adni;