Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kállay István: Pátka
A pátkai csata lefolyását, a Kempen-hadosztály naplója őrizte meg az utókor számára. Eszerint a fősereg reggel 6 órakor elhagyta a tábort és Velence felé, a hadosztály pedig Pátka irányába vonult. A Roknic százados parancsnoksága alatt álló szerezsán csatárok 10 óra tájban az úi jobb oldalán, levő magaslatokon ellenséges előőrsökbe ütköztek, akikre csatártüzet nyitottak. A LeypoZd-zászlóalj 2. századát a szerezsánok támogatására küldték, miközben a Terbukovich-zászlóal] a magyar csatárokat szemközt megtámadta, és a két magaslaton keresztül visszaszorította őket a fősereghez, miközben élénk csatártüzet nyitott rájuk. A Resnicek és a brodi zászlóalj a három-fontos üteggel együtt megmászta a magaslatokat, hogy a magyarok jobb szárnyába jussanak. Erre mindkét oldalról ágyútüzet nyitottak rájuk: a magyarok kartáccsal lőtték az egy tömegben álló brodi zászlóaljat, amely a tűz hatására visszavonult. Gróf Szapáry és Ivánka nemzetőr őrnagy az ellenségeskedés beszüntetését javasolta, mire mindkét fél elhagyta a csatamezőt. A hadosztály a Pátka —Pákozd közötti magaslatokon tábort vert, amelyet összekötöttek a Pákozdnál lévő főhadiszállás táborával. A SeTimiedZ-hadosztály, amely a főoszlopot képezte, egy fél órára szintén az ellenségbe ütközött és addig harcolt vele, amíg a visszavonulás szükségessé nem vált. Pátka községben, ahová a lőszert és valamennyi poggyászt visszavonták, megtámadták Kem,pen őrnagy kocsiját és teljesen kirabolták. A hadosztály rekvirálás útján nyert ellátást. 11 ' A fent említett zalai nemzetőrök szeptember 26-án Palotán és Sárkeresztesen keresztül érkeztek Pátkára, ahonnan Nadap térségébe akartak vonulni. Csórón arról értesültek, hogy Jellasics Sárkeresztest megszállta, ezért megkerülték. 29-én betörtek Pátkára és a fosztogató horvát gyalogságot kiverték. A visszahagyott 2. horvát zászlóaljat menekülésre késztették. Szeptember 30-án reggel Vigyázó Ferenc és Kisfaludy százados vezetésével Zámolyon át érkeztek Pátkára, majd onnan október l-jén Csákvárra indultak tovább. Az egész helységet fegyverben találták. A főseregtől leszakadt 500 főből álló horvát alakulat a zámolyi és a pátkai erdőkben, szőlőkben keresett menedéket, A lakosság üldözőbe vette őket és harmincnál többet megöltek. lLii 1849. január l-jén a lakosok egy része, a császáriak visszatérése után, elhagyta a falut. Augusztusban nagy részük hazatért. Az osztrákok 34 pátkai honvédet kerestek, hogy újból bevonultassák őket. Erre a férfiak újból a szőlőkbe és hegyekbe menekültek. Fényes Elek szerint magyar falu Fejér megyében, Fej érvártól északra 1 1/2 mérföldre. 650 katolikus, 1250 református, 60 evangélikus és 23 héber lakossal. Katolikus és református templommal. Határa elsőosztálybeli, van síkeres, szép búzája, bora, erdeje és kövér rétje. Földesura a Lamberg-uradalom, tulajdonosa gróf Festetics Geysa. m Az 1850. évi népszámlálás idején 328 házban 2105-en éltek. Ebből férfi 1050, nő 1055, magyar 2068, cigány 21, zsidó 16. m 1854. január l-jével a móri járástól a székesfehérvárihoz csatolták. A járásnál lévő iratokat a fehérvári szolgabíró vette át. 125 A helység területe ekkor 9730 hold. 126 A plébánost Ambrus Sándor Antalnak hívták. 12,7 Az 1858. évi földrajzi lexikon magyar faluként tünteti- fel, közel Székes-Fehérvárhoz. 1840 református, 760 katolikus, 20 evangélikus és 16 izraelita, Összesen 2636 lakossal. Utolsó postája Székes-Fehérvár. 128
