Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

JEGYZETEK 1 VMHL. 104., 366. 1. A magyar korona országainak helységnévtára. Bp. 1888. 662. 1. — Magyarország helységnévtára. Bp. 1937., 502. 1. 2 Dávid Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982. 277. 1. 3 OL. Neoregastrata Acta. 108 10. 1636. 4 Uo. 303/24. 1697. 5 OL. Veszprémi káptalan. Bevallási jkv. nr. 4. 1697. nr. 32. 6 Uo. nr. 4. 1700. nr. 9. 7 OL. Győri káptalan. Bevallási jkv. 16. 1712. 504—505. sz. 8 OL. U. et. fasc. 187. nr. 24. pag. 4. 1775. 9 VML. Szilasbalhás képv.-test. jkv. 17—389/1907. sz. 10 FML. Szilasbalhás anyakönyveinek másolatai. 1895—1910. 11 Képv.-test. jkv. 17/1932. sz. 12 FML. Mezőszilas kataszteri iratai. Földrészleti jegyzőkönyv. 1935. 13 Mezőszilas Községi Tanács VB. 1957. évi jkv. 14 KSH. 1960. évi népszámlálás. 3. b. Fejér megye. 192. 1. Bogárd Az egykor nagy kiterjedésű pusztának csak kis része fekszik Mezőszilas határában, északra és nyugatra fekvő területei a szomszédos Dég és Lajoskomárom határát képezik. A hely közbirtokként, időnként lakott településként szerepel forrásokban a 17. század elejétől. 1636-ban és 1696-ban Bogart, 1701-ben Bogacz, 1858-ban Haraszt-, Közép- és Felsőbogárd, 1888-tól Alsóbogárd, 1894-től Haraszt-, valamint Alsóbogárd néven fordul elő.

1 A helynév eredetét nem ismerjük. Sárbogárddal kapcsolatban szerepel ugyan egy Bugár nevű birtokos a 14. században, de ehhez nem sok köze lehetett a 17. században megjelenő szilashatárbeli pusztának. Bogárd 1636 és 1712 közötti birtoklástörténete a környező pusztákéhoz (Bolhás, Ángyád, Györköd) kapcsolódik. A puszta Szily György és Kenessey István birtokát képezte 1636-tól. 1697-től Losonczi Farkas János, Kenessey Péter és Bogács Ferenc között került felosztásra, és 1712ben Kenessey István kezébe került.

2 1712-ben egy határozatban is szerepel, ebben Vámosy Lőrincet eltiltották a terület használatától.

3 A puszta legelőit a balhásiak és a dégiek használták 1697-ben, ugyanebben az évben sárfalú csárdája 55 forintot jövedelmezett.'' A kimérő helyről későbbi iratok is említést tesznek, a csárda még 1940-ben is üzemelt Alsóbogárd területén. Bogárd, mint közbirtok a Szűcs, Szentiványi és az Oroszi családok kezén volt a 18. század második felében. Ennek a megosztásnak tulajdonítható bizonyára az, hogy a terület egymástól elkülönítve Alsóbogárd, Harasztbogárd, Középbogárd és Felsőbogárd néven szerepelt a 19. században.

5 1876-ban az utóbbi 2 pusztarészt Déghez, majd innen Középbogárdot 1901-ben Lajoskomáromhoz kapcsolták. Az 1888-as helységnévtár már csak Alsóbogárdot említi Szilasbalhás határának részeként.

6 Ennek lélekszáma 264 volt 1910-ben. A századfordulón a következő családok laktak Alsóbogárd területén: Apáthy, Bandi, Belics, Bíró, Bodai, Boncz, Bujdosó, Császár, Cseh, Csepregi, Cseszneki, Csizmadia, Dékány, Dudás, Fétrung, Grósz, Hadi,