Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

naky Györgyné fuvardíja megegyezett a községi orvoséval. 1930-ig az előző személyen kívül Rompos Józsejné és Kovács Gyuláné láttak el szülésznői szolgálatot Szilasbalháson. 122 Lorsy községi orvost dr. Feszi Ernő követte az egészségügyi szolgá­latban. A község gyógyszerellátását helyi gyógyszertár biztosította a köz­ségben a 19. század végétől. Ennek felállítását már 1875-ben kérelmezte a település, létesítésének idejét nem ismerjük. A gyógyszertárat Kovács Ignác vezette. 1901-ben egy olyan terv készült, miszerint Szilasbalhás, Dég, Lajos­komárom és Mezőkomárom falvak összefogásával állatorvosi kört hoz­nak létre. 1902-ben ez úgy módosult, hogy Dég és Szilasbalhás alkotott volna egy kört, de Dég elöljárósága csak úgy járult hozzá ennek reali­zálásához, ha székhelyül Déget választják. Szilasbalhás önálló állatorvosi állást hirdetett meg 1902-ben.'­3 Ezt dr. Csepke Gábor foglalta el, akinek 1906-ban 1200 K évi fizetést határozott meg a képviselő-testület. 11 "' A szokásos gyógyító teendők mellett az állatorvos feladatai közé tartozott a vágatásbiztosi munka és a helyi hetivásárokon az ügyelet ellátása. Nappali látogatások esetén 1 K., éjjeli látogatásokért 2 K., szavatossági vizsgálatok elvégzéséért 2—4 K illette meg. A szilasbalhási képviselő-testület 1903-ban hozzájárult az ozoraiak azon kéréséhez, hogy a helyi állatorvos a szomszédos község hetivásárain ügyeleti szolgálatot lásson el. Ilyen esetben az előfogatok kiállítását és az orvos díjazását Ozora oldotta meg. 1-'' 1905-ben a községi bíró indítványára a helybeli szegények segélye­zésére addig fordított 3000 koronát nem osztották ki, hanem egy olyan vállalkozót keresett a testület, aki az összegért naponta ételt adott a rá­szorulóknak. 1914-ben 120 fő galíciai menekültnek lakásokat bocsátott rendelkezésére az elöljáróság. A férőhelyek árát havi 2 koronában jelöl­ték meg. 1916-ban az erdélyi menekültek részére 30 K. gyűlt össze a településen. A Zsófia Gyermekszanatórium létesítésére 20 K-t, a Vörös­kereszt Péter- és Pál-napi adománygyűjtésére 25 K-t, a „Karácsony a harctéren''-akcióra ugyancsak 25 K-t utaltatott ki a képviselő-testület. A főszolgabíró rendeletére 1918-ban a hadiözvegyek és árvák részére vé­geztek gyűjtést a községben. m Ezzel kapcsolatban Szilasbalhás közigaz­gatási testülete sérelmezte azt, hogy a tehetős főurak rendszerint nem járulnak hozzá a nemes célokhoz. A szilasbalhásiak szerint a vármegyé­nek pótadóval kellett volna kényszerítenie őket is a segélyezésre. 127 Az első világháborúba bevonultatottak közül 163 községbeli lakos esett el. Ezek többsége a 9. huszárezredben és a 31. gyalogezredben tel­jesített szolgálatot, A háború végén 21 fő olasz, 20 fő orosz és 2 fő fran­cia fogságból tért haza. A haza nem tértek hozzátartozóinak családonként 30 K. segélyt osztottak ki 1918-ban. Az elesettek emlékére 1925-ben emlékművet emeltek a település Erzsébet parkjában. 128 Hasonló emlék­mű felállítására került sor Sári-pusztán is 1932-ben. A 16 elesett katona nevét feltüntető alkotás még látható volt Sáriban az 1940-es években. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom hatására a falusi sze­génység az SZDP helyi szóvivőinek vezetésével szervezkedett. A Szilas­balhási Munkás-, Katona és Földműves Tanács 1919. április l-jén ala­kult meg. Elnökévé Fáncsik Jánost, tagjaivá Fehér Jánost, Belényesi Já­nost, Molnár Józsefet, Mikó Istvánt, Kiss Józsefet, Szabó Istvánt, Belényi

Next

/
Oldalképek
Tartalom