Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

rácz, Kaszás György, Keck Dániel, Kálmán Ádám és Hollósy János. A Losonczyak haszonvételei közé a földbérleteken kívül egy kocsma, egy mészárszék és egy kovácsműhely bérletei tartoztak Balháson. A kocsma bérleti díjából évente 164 forint 21 krajcár 6 családtag között került felosztásra. A kovácsház évi árendája 1847-ben 50 forint volt. a bérletet Kovács János kovácsmester szerezte meg ez évben. A mészárszéket a család Takáts Ferenc helybeli lakosnak adta árendába azzal a kikötéssel, hogy az eklézsiának járó faggyút a bérlő szolgáltatja ki, és egészséges húst köteles mérni a mészárszékben. A kocsmát évente árveréssel adták ki bérletbe. Az árverésben részt vevőknek 200 forint bánatpénzt kellett lefizetniük, majd a bérletet el nem nyerők ezt az összeget utólag visszakapták. A megyei fogház építése a közbirtokos családot 135 forinttal terhelte 1847-ben. A Losonczyak alkalmazásában álló éjjeli őr 6 forint fizetést kapott. Ezek a kiadások a családtagok részesedéséből kerültek arányosan levonásra, hasonlóan a családi hajdú bére, a közös csendhely állítására kivezényelt katonaság élelmezésének, valamint a família közös épületeinek költségei is.

63 A település történele 1848 és 1945 közölt Az 1848-as forradalom vívmányai Szilasbalháson nem várt eseményeket eredményeztek. Az úrbéres lakosság a szentesítés előtt álló törvényeket érthetően örömmel fogadta, de a több mint 600 kurális földön élő zsellér részéről elégedetlenség mutatkozott. Az utóbbiak szolgálatait magánjogi szerződések szabályozták, rájuk a jobbágyfelszabadítást jelentő törvények nem vonatkoztak. Ez a helyzet jellemző volt azokban a falvakban, amelyekben a közbirtokosság volt jelen, és a szerződésekből fakadóan a lakosságnak csak egy része számított úrbéresnek. Huszár Pongrác szolgabíró törvénymagyarázás végett március 27-én küldöttség élén jelent meg Szilasbalháson. Az elégedetlenség ekkor robbant ki. A bizottság távozása után több, mint kétszázan botokkal, dorongokkal felfegyverkezve járták az utcákat, s kijelentették, hogy árendát többé nem fizetnek, napszámot nem adnak. A lázadás hírére Dégről visszatért a küldöttség. A további eseményekről szóljon tovább az alispánnak küldött szolgabírói jelentés: ,,Mely eset, amint tudomásunkra jött, a tömeg közt megjelentünk, s őket csendesíteni akartuk. Ennek annyi sikere lett, hogy Kenessey Józsefe és Kaszás György urak udvaráról, hol akkor éppen boroztak, eltávoztak, s az utcákon járva kiabálták, hogy az urak nekik is adjanak földet, mert különben nem jól fog lenni. Még aznap délután írott petitióval járultak az illető birtokosokhoz, amelyben házbéreiket örökre elengedtetni és egyebeket követeltek." Az alispán március 29-én arról tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy a megye hozzájárulásával fél század katonaságot küldött Balhásra a megyében állomásozó századokból. A báró Kress nevét viselő 7. könynyűlovas ezred 2. századából 60 főnyi karhatalmi alakulat március 30-