Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

jegyeztek fel 1745-ben. A tanító az említetteken kívül 8 kocsi fát, 1 szekér szénát, 30 font sót, 15 font faggyút és 30 font húst kapott a falutól. Az alsóbolhásiak 3 kila őszi búzát, 2 kila tavaszit és 1 mércze (65 lt) kölest, a felsőbolhásiak pedig 1,5 kila tavaszi búzát vetettek el a falu tanítójának.

53 1799-ben, nem sokkal a templomépítés után, új iskolát is építettek a településen. A református felekezetű iskolának 1834ben 146, 1844-ben 142 tanulója volt.

5

'' Más iskoláról nem szólnak feljegyzések. Az iskola egykori irataiból kiderül az, hogy ez fogadta a település más felekezetű tanköteleseit is a katolikus és izraelita iskola felállításáig. A szilasbalhási református iskola anyakönyvében olvashatjuk 1834-ben a következő érdekes bejegyzést: ,,A gyermekek életidejeken, részint a gyermekek tudatlansága, részint a szülék kétsége miatt, eligazodni csupa lehetetlenség". Egy 1845-ből származó jelentés szerint az 1876 lelket számláló református gyülekezetnek jó karban lévő iskolája volt. Az iskolában 2 tanerővel tanítottak, ezek közül az egyik segédtanító volt. A 169 tanulóból 85 volt fiú és 84 leány. A református iskolában 1834 és 1848 között a következő személyek tanítottak: Bózsa Sándor, Cseke Ferenc, Sebestyén .Sándor. Vida Lajos, Pákói Sámuel, Fördös János, Huszár István. Gáspár József, Molnár Sándor, Bali János, Böröndi István, Sáska Károly, Tóth János. Fejes Lajos és Sebestyén József.

55 Balhás határának területe 17 247 khold volt a 19. század elején. Egy hadiadójegyzék szerint a balhási közbirtokosság 1113 mérő búzát és ugyanennyi zabot fizetett hadiadóban a Napóleoni háborúk idején. A századfordulóra Balhás környékén már nagyjából kialakultak és tisztázottá váltak a közbirtokhatárok, annak ellenére, hogy minden pusztának, vagy dűlőnek más és más volt a gazdája. A vitatott területek hovatartozásának megállaoítása végett 1817 májusában egy határvizsgálatra került sor a kálózi, a lángi, a dégi uradalom és Szilas képviselőinek részvételével. A vitatott kérdés a hatvani határral szomszédos Ángyád-puszta hovatartozása volt. A határvizsgálaton Radó Sándor, Dinnyés Mihály és Nádasdy Lajos ángyádi közbirtokosok, továbbá Halász Sámuel földbirtokos, Germanetz Gábor fiscalis, Viola Antal tiszttartó, gróf Nicky Lajos részéről Orosz János, Pázmándi Dénes részéről Fáncsik István és Cseresznyés Mihály szilasi jobbágyok vettek részt. A vizsgálat alkalmával Ángyád-puszta balhási határhoz tartozását igazolták.

56 Balhás népessége a 19. század első évtizedeiben erőteljesen meggyarapodott. 1828-ban a településen 53 jobbágyot, 174 házas és 183 hazátlan zsellért írtak össze, az összes adózók száma 735 volt. Szilason ugyanebben az évben csak 9 házas és 2 hazátlan zsellért jegyeztek fel. Feltűnően megnövekedett Balháson a zsidólakosság; 1828-ban 206 volt ennek a száma. A község ipari és kereskedelmi életének felélénkülése a település gazdasági vonzóerejének kiterjedését hozta magával. A lakosság 9,3%a (!) iparral és kereskedelemmel foglalkozott, az 1828-as összeírás szerint a különböző ipart űzők általában csak negyed vagy fél évig dolgoztak, kettő kivételével segéd nélkül. Balháson 18 takácsot, 6 csizmadiát, 3 szűrszabót, 2 asztalost, 1 szűcsöt, 3 német vargát és 4 kovácsot jegyeztek fel 1828-ban. A házas zsellérek közül 5, a hazátlan zsellérek közül 2 fő folytatott kereskedelmi tevékenységet. A település la-