Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

nyoki rész (1930), Márkus rész (1930), Mesterséges dombok (1930), Miklósvár-pt.; másként Kukhegyes (1907), Miskahegy (1945), Molnártanya (1935), Mór major (1900), Nicky malom (1930), Olajütő (1930), Ormándy rész (1930), Öt út (1979), Pandarész (1950), Pap-dűlő (1935), Pálinkafőző (1920), Páskomföldek (1935), Pásztorköz (1945), Petróleumhegy (1970), Pékhegy (1929), Plevna (1950), Pörös-dűlő (1930), Radó major (1858), Rezső, másként Samsula tanya (1935), Répásföld (1950), Ríkató, másként Kányaríkató-pt. (1935), Róka-dűlő (1950), Róka út (1935), Rosztopán, másként Topán-pt (1907), Rozsdarét (1935), Salamon rész (1932), Sandakút (1930), Sarkantyú föld (1950), Sári-pt. (1662), Sóház (1890), Sóstó (1950), Sömjén híd (1936), Sörfőző, másként Becsali-pt. (1907), Strommer föld (1935), Studinkarész (1935), Susztervölgy. (1956), Szárcsa tanya (1968), Szedresi hegyoldal (1950), Szentiványi dűlő (1979), Szessziórész (1935), Szécsi-dűlő (1979), Széles csapás (1935), Szilas-dűlő (1979), Szilvásdomb (1950), Szőlőároki-dűlő (1950), Szúnyog-pt. (1907), Szűk út (1950), Takácsházak (1900), Taliga út (1937), Tehéndomb (1975), Téglaégető (1950), Tófenék (1907), Topán-pt. (1900), Tóth tanya (1935), Tóti-pt. (1488), Tüskésállás (1907), Tüskés-pt. (1858), Újmajor (1907), Vajó szőlő (1935), Vaskapu (1962), Vő dűlő (1935), Witzmann tanya (1930), Zámbó föld (1950), Zöld major (1907), Zsidótemető (1928).° A helynévfelsorolásból kitűnik, hogy tekintélyes volt azoknak a külterületi kistelepüléseknek a száma, amelyek Mezőszilas határához kötődtek. A község területén elhelyezkedő puszták közül néhány már a török kor előtt is létezett, többségük viszont a jelentős számú tanyákkal együtt a nemesi közbirtokosság gazdálkodásának eredményeként alakult ki a 18. század második felétől. Az időnként 200—300 főnyi népességet is elérő külterületi lakott helyek közül Ángyád, Bogárd, Gyönköd, Sári és Tóti puszták adatait a jobb áttekinthetőség érdekében jegyzetünk külön tárgyalja. Az előzőekben felsorolt helynevek azontúl, hogy Mezőszilas már nem létező kistelepüléseiről, gazdasági viszonyairól, vagy birtokosairól tanúskodnak, érdekes népi hagyományokat is őriznek. Az Áztató helynév a Bozót-patak egy részére utal, ahol a falubeliek a kendert áztatták rendszeresen. A Békapest szintén a községen áthaladó folyóvízzel kapcsolatos, a mezőszilasi ember szerint a Bozót-parti nádasban annyi volt a béka, mint Pesten az ember. A helynév ma a falunak egy kisebb településrészét jelöli a Bozót partján. A Deres ház egykori büntetőhely volt a 19. században. A Dézsmapincénél a bordézsmát gyűjtötték be a helybeli szőlőművesektől. A Rokkant soron az első világháborúból hazakerült sebesült katonák kaptak házhelyeket. A Józan hegy gyenge szőlőinek köszönhette a nevét. A Köpködő, illetve Koplaló a munkára gyülekező napszámosok helye volt az 1930-as években. A Tófenék a Bozót völgy legmélyebb területe, ahol a kiáradt patak képezett tavat időnként. A Becsali, másként Sörfőző, egykori csárdájától kapta elnevezését. A Bolondvárral kapcsolatban betyárok tanyájáról beszél a hagyomány. Ennek a területén egy hosszabb alagút is felfedezhető volt még az 1940-es években. A Bozót-patak előző neve Cinca volt a mezőszilasiak szerint. Ezt írásos források nem erősítik meg. A Gombócleső a Tükrösi hegyoldalt jelzi, ahol az aratók lestek rendszerint délidőben a hagyományos gombócos ebéd megérkezését. A Hu-