Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Várnai Tamás: Mátyásdomb
Dég, Ecsi- és Feketepusztákon lévő részbirtokait örök áron eladta Pázmándi Gergelynek és feleségének. Ugyancsak 1696-ban Naszvadi István Dég, Ecsi- és Feketepusztákban bírt részét a másik két adományosnak, Márk Benedeknek és Tóth Györgynek adta el. A birtokrész ára 230 Ft volt. 1698-ban I. Lipót a Veszprém megyei Dégh, Echy és Fekete praediumokat és a bennük lévő királyi jogot Mány oki Ádámnak, a győri harmincadhivatal tisztviselőjének adományozta. Az adomány ekkor is a puszták egy részére vonatkozott, mert a korábbi birtokosok továbbra is maradtak. A beiktatásnál Lepsény, Mezőkomárom és Mező szentgyörgy képviselői jelen voltak. Az adományozás 1200 Ft lefizetése ellenében történt. Mányoki Ádám a birtok egy részét 1699-ben 2000 Ft-ért eladta Fördős Mihálynak és Bíró Jánosnak, így a Mányoki család 1739-ben ismét birtokosként szerepel, amikor III. Károly a Mányoki Ádám magvaszakadtával megürült praediumokat Koller Józsefnek adományozta. Koller birtokait 1758-ban Vajda Ferencnek árendába adta. A Fördős és a Bíró család később megvásárolta Márk Mihály és Tóth György részbirtokait. Az eladók azonban tiltakoztak és hangoztatták, hogy a birtok eladását kényszer hatására vitték végbe. Megjegyezték, hogy körülményeik azóta másként alakultak, így az eladásra vonatkozó bevallásukat visszavonják. 1718-ban a Győri káptalan Fördős Mihályt és Bíró Jánost Ecsi, Dég és Fekete praediumok birtokába vezette. 5 A beiktatáskor a szomszéd települések: Mezőszentgyörgy, Lepsény, Enying, Szilas és Bolhás voltak. A Fördős és Bíró család megmaradt birtokosként ezeken a pusztákon. 1729-ben a Fördős, a Naszvady, a Pázmándi, a Fekete, a Kenessey és a Tóth családok a birtokkosok, de itt gazdálkodik a Márk család is. 6 1729-ből származó adat szerint a Márk család és a közbirtokosság között birtokjogi per folyt. 1769ben a Koller család Dég, Ecsi és Feketepuszta birtokon minden jogát Festetich Pálnak adta át. A Rollereknek e tényről tett bevallását a királynő megerősítette. A későbbi évtizedekben a többi közbirtokos vagyon is a Festetich család kezére jutott. Ágostonpusztát a helységnévtár 1873-ban mint Déghez tartozó külterületet említi. Ekkor csupán major. Az 1877-es helységnévtár szintén Dég külterületének mondja. 1908-ban és 1925-ben Csíkvári Rudolf itt a bérlő, 1935-ben pedig Szegő Miklós. A múlt század utolsó éveitől iskola is működött itt, melyet 1952-ben megszüntettek. 1925-ben 213 fő lakta,, Dégtől való távolsága 13 km. 1944-ben pedig 252 lakosa volt. Fánimajor a 19. század második felében tűnik fel, melynek 1925-ben 83 fő lakosa volt, Dégtől való távolsága 11 km. 1944-ben 61 lakos élt itt. Pálmajor Dég külterületeként 1873-ban és 1877-ben már szerepel a helységnévtárban. 1925-ben 124 lakos élt itt, és Dégtől 8 km-nyi távolságra esett. 1944-ben lakóinak száma 140 fő. Pinkócpuszta neve szláv eredetű. Az -óc képzővel alakult helynév, mely a szlovák nyelvben a 13. században még élt. Jelentése N-ék, N népe családja 7 Pinkotz néven először 1786-ban említik a dégi plébánia filiái között. Lakóinak száma 7 fő, de ez becslés eredménye.
