Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

zsebet 360 négyszögöl területű ingatlanain létesítették. A kitermelt kö­vet a község hasznosította, többek között az utcakövezést ebből a bá­nyából biztosította. 1941 nyarán a község hídmérleget állított fel, mely­nek kezelését a Hangya Fogyasztási Szövetkezetre bízta. A gazdaközönség 1942. május 9-ig önkormányzati szervezet volt. E napon a községi képviselő-testület átvette a gazdaközönség vagyonát, és ezzel magára vállalta a terheket is. A gazdaközönség vagyona a kö­vetkező volt: 1 hold rét, 5 tenyészbika, 4 tenyészkan, továbbá 2 pásztor­ház. A tenyészállatokat a tehenes és a kanász gondozta, akiket a gaz­daközönség fizetett. A gazdaközönség azonban elszegényedett, így az apaállatok fenntar­tása egyre nehezebb lett számukra. A terheket ezért a politikai község vette át, aki „mezőbírót'" választott a gazdák érdekeinek képviseletére, és megkereste az anyagi forrásokat is az apaállatok fenntartásra. A lakosság általában jólétben élt. Ennek gazdasági háttere is meg­volt. A községben 552 lakóház volt, melynek zöme két szobával rendel­kezett. A 2677 főnyi lakossága (1941) 7778 kat. hold földet művelt. E területnek majdnem 75%-a volt szántóföld, 7 és fél %-a rét, 4%-a le­gelő, 2%-a szőlőterület. A szántók a következő bevetési arányt képvisel­ték: 2800 kat. hold a kalászos gabona, 2100 a kapásnövények területe, 800 holdat pedig takarmánnyal vetettek be. A községben 7 traktor mű­velte a földeket, de volt még 600 igásló és 100 igásökör. A parasztgaz­daságok földjeiket szakszerűen tudták művelni. Ennek volt a következ­ménye, hogy a termésátlagok a községben elég magasak voltak. A föl­deket a gazdák rendszeresen trágyázták. Jó az állattartás színvonala is, ami megmutatkozott a viszonylag magas állatszámban. A negyvenes évek elején kb. 2 ezer szarvasmarhát, 6 ezer sertést, 500 juhot számlál­tak össze a községben. A szőlő- és a gyümölcstermelésben is szép ered­ményeket értek el. A baromfiak nagyobb részét a fővárosban értékesítették, de tojást és a tejet is ideszállította a lakosság. A fővárosba a termékek nem a köz­vetítő kereskedelem útján, hanem a termelők által jutottak el. Naponta négy alkalommal lehetett autóbusszal Mányról Budapestre utazni.^' 13. Pusztulás és újjászületés Mányon 1944—1949 A szovjet páncélosok Mányra 1944. december 24-én bevonultak. Ek­kor nem volt ellenállás a német—magyar haderő részéről, így a katonai bevonulás szinte menetből történt. A bicskei úton a szovjet egységek egy részlegét Pataki Ferenc községi bíró és Csörgei István elöljáró fogadták. A visszaemlékezések szerint a fogadás szívélyes hangulatban zajlott le. A katonai parancsnok a községházán is megjelent, és a békés kibonta­kozásra adott az elöljáróknak utasítást. A frontvonal azonban 1944. január 2-án visszatért Mány vidékére. E napon német harcirepülők bombázták a falut, illetve az itt állomásozó szovjet katonai egységeket. A légitámadás egy német harci csoport előre­nyomulásának volt az előjátéka. A német támadásra a szovjet tüzérek ellencsapással válaszoltak, és heves tüzérségi párbaj kezdődött. A szov-

Next

/
Oldalképek
Tartalom