Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

Batthyány Kázmér Tóth Lőrincnek (pesti ügyvéd) Varga Lajosnak és Stuller Ferenc uraknak adományozta. Ugyancsak a jobbágyok műveltek még további 6 telket a maradványföldekből, amelyet viszont nem adtak nekik át törvényesen. A legelőt 91 telek után adják ki, mert a ki nem alakított 6 telekhez nem járt legelő. Ezt a 6 telket kellett egyébként is csak megváltani a mányiaknak. Batthyány Gusztáv szerint az ítéletet annakidején a mányi volt jobbágyság elfogadta, és ,,csak a bíróság izgatta volna fel a községben a kedélyeket". Batthyány fel is teszi a kérdést: „mi indokból izgatja a bíróság a különben is oly igen ingerült mányi közönséget még inkább a birtokos osztály ellen". Batthyány tagadta, hogy a maradványföldek megváltásával a mányi lakosok koldusbotra juthatnának. A nagybirtokos azzal érvelt, hogy a község 48 telkét országosan váltották meg, így ez nem került a jobbágyoknak pénzébe. A maradványföld pedig megvehető, hiszen holdja mindössze 21 forint. Batthyány kéri a bíróságot, hogy kötelezzék a volt jobbágyokat, hogy a maradványföldeket vásárolják meg az uradalomtól. A mányi elöljárók 1860. július 31-én a községi csőszökkel együtt az úrbéres tarlókról elhajtották az uradalmi birkanyájat, és az ottani legeltetést megtiltották. Polyák Márton tiszttartó az esetet a bicskei cs. kir. szolgabírói hivatalban jelentette, és tárgyalásra idéztette meg a mányi bírót, Kováts Andrást és az elöljárókat. A vád birtokháborítás Volt. A szolgabíróság a mányi községi vezetést elmarasztalta, és kötelezte őket, hogy az úrbéres tarlókon a legeltetést engedjék meg. Mivel július 31-től augusztus 6-ig az uradalmi nyáj nem legelhetett a mányiak tarlóin, ezzel az uradalmi legeltetési jogot sértették meg, és kárt is okoztak az uradalomnak. Ezért a községet 80 pengőforint pénzbüntetésre ítélte a szolgabírói hivatal. Mivel a közlegelőt az uradalom és a község közösen használta —, tehát a legelőelkülönítés még nem történt meg — így az uradalomnak a szokásjog alapján is joga volt a mányi úrbéres tarlókon legeltetni. Az elkülönítési pert a Fejér megyei úrbéri törvényszék lebonyolítani nem tudta. A törvényszékek ugyanis 1861 elején feloszlottak, s még a folyamatban lévő és az ezután keletkező vitás úrbéri ügyeket a megyei alispáni bíróság tárgyalta le. fgy került a mányiak elkülönítési pere is a Fejér megyei alispáni úrbéri bíróság elé. A hozott határozatokat azonban a mányi telkes gazdák nem fogadták el, és nem is hajtották végre. Legfőbb ok az volt, hogy a mányiak az úrbéres telkek mellett valamennyi úgynevezett maradványföldet is meg akarták maguknak tartani. A mányi gazdák elégedetlenségéről a hír elég hamar eljutott a vármegyére. 1863. május 22-én az alispáni bíróság kiszállt Mányra, és a helyszínen igyekezett a gazdák és az uradalom között egyezséget létrehozni. Az alispáni bíróság tagjai: Meszlényi Károly első alispán, Dancsházy Gyula szolgabíró, Pozner Elek esküdt. Az uradalmat Ambrózy Ferenc ügyvéd, a községet az egész elöljáróság képviselte, de még számosan megjelentek mások is. A bíróság kénytelen megállapítani, hogy az úrbéri ügyben hozott ítéletet a ..mányi jobbágyság passzív resistentiája" folytán nem lehetett végrehajtani. Az egyezkedés során az uradalom 6 egész telket adott át a községnek, és ezzel a mányiak valamennyi maradványföldet visszakap-