Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Mány
A terhek közül a hosszú fuvar bizonyult különösen nehéznek. A majorsági földek művelése mellett az urasági termények szállítása — távoli városokba, kikötőkbe — miatt lesz általános a jobbágyok panasza. Az 1768. április 17-én kihirdetett úrbéri szerződés igen fontos állomása a nagybirtokos és a mányi jobbágyok közötti viszonynak. Ezzel az úrbéri szerződéssel a kormányzat megkísérelte letörni a jobbágyterhek folytonos emelését és állandósítani a telkek számát. Ezt a királynői rendelkezést (1767) egy év múltán egész Dunántúlon — így Fejér vármegye úrbéres falvaiban is — végrehajtották. Ezzel sikerült elvágni azoknak a paraszti megmozdulásoknak is az élét, melyek 1765-től kezdve nyugtalanították a feudális uralkodó köröket. A vármegyei hatóság rövid időszakonkint megvizsgálta az úrbéri szabályok betartását minden jobbágyfaluban. Az invesztigáció alkalmával kikérdezték a falvak elöljáróit, hogy az urbárium pontjai szerint kéri-e a nagybirtokos a szolgáltatásokat, illetőleg áthágják-e azokat? Az alábbiakban közöljük az egyik úrbéri vizsgálatról készült írást eredeti formájában: „Alább iratlak Vallyák ez levelünk rendiben, Hogy mái napon T. Processualis Fő Szolga Bíró Pribék János és Nemzetes Fekete András Esküit Uraimék nálunk megfordulván és bennünket öszve hivatván, Hogy Urbáriumunkat, Tabellánkat, Tilalmas Punctumainkat és az hozzá adást elöl adánk, Mellyeket mi meg mutatván, tudakozván pedig tőllünk, hogy azok szerint szolgálunk-e? és egyéb Currensek által már meg magyaráztatott sok rendbéli Királlyi rendelések, Parancsolatok, Helységünkben miként tartatnak, melly kérdésekre leg kisebb panaszunkat nem mondhattyuk, mellyrül attuk ezen recognicionális Levelünket, Helységünk pecséítyével, és Saját kezünk Kereszt Vonásával. Sig. Mány Die 22 January 1779. -f- Törvény Bíró Körmendy Ádám -{-Bíró (öreg) Német Mihálly Esküitek: -f- Aacs Gergelly -j~ Szabó András -{- Bori István --}- Kovács János -j- Ács István és az egész Kösség/' Az 1768-ban végrehajtott úrbérrendezés néhány évtizedig konszolidálta a nagybirtokos és a mányi jobbágyság közötti — az előző évtizedekben kiélezett — viszonyt. Láttuk már az előző tanulmányokban, hogy a jobbágyok terhei a 18. század közepén ugrásszerűen emelkedtek, mégpedig olyan mértékig, hogy azok a jobbágygazdaságok számára elviselhetetlenek lettek. Országos viszonylatban ez a mértéktelen kizsarolás tette szükségessé az uralkodói közbelépést. A jobbágyság védelmében, ami mögött az a szándék állott, hogy a birodalom számára adózóképes dolgozó paraszti réteget teremtsenek, de egyben óvják is a jobbágyokat a nagybirtokosok mértéktelen követeléseitől.