Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

nak. Ekkor 4 egész- és 13 féltelkes jobbágycsalád lakott Mányon. Egy összeírásból kiderül, hogy itt — a lakosság csekély létszáma következtében — bőven volt termőterület: szép és elegendő szántói, legelői, rétjei és szőlői vannak, de tűzifa nincs, mert kicsiny az erdeje. Innen értesülünk arról is, hogy Mány és környékének népe a török hódoltság alatt kétfelé adózott. A falu keresztény földesurának évente 120 forintot, a falu török földesurának évente 20 német aranyat és a terményekből tized-adót adtak. Kötelessége volt még a falu népének, hogy a török kincstárnak is adózzanak: ide robottal, általában fuvarozással szolgáltak: fát, szénát szállítottak a török katonaság szükségletére.

9 4. Gazdasági és társadalmi újjászervezés évtizedei 1685—1730 A háborúk elmúltával a török kitakarodott a Dunántúlról is. 1696ban Király János harmincados özvegye gazdálkodik Mányon. Két év alatt a lakosság bevándorlással szaporodott, és ekkor 25 féltelkes jobbágy élt itt, akiknek 228 pozsonyi mérő nagyságú vetésterületük, 43 kapás szőlőjük, kevés kaszálójuk és közepes minőségű legelőjük volt. Szántóföldjük összterülete: 319 mérő nagyságú. Ez (becsléssel) 200 ezer négyszögöl nagyságú terület lehetett. Ebben az évben Batthyány Ádám visszaváltotta a zálogbirtokot és azt hat esztendőre Kurtz János Ignác magyar kamarai tanácsosnak újra átengedi a földesúri jogokkal együtt. Batthyány ekkor kikötötte, hogy Kurtz J. Ignácnak az elhagyott telkeket be kell telepíteni új lakosokkal, azonkívül a nagybirtok gazdálkodását szervezze meg, és 300 forint értékben gazdasági épületeket emeljen. Az újabb zálogbirtokossal 1701. május 2-án ismét egyezség jött létre a további birtoklást illetően. Most 3 esztendőre történik az elzálogosítás, de ezalatt a gazdaság javítására 600 forintot ruházhatott be Kurtz J. Ignác. Batthyány Ádám kötelezi magát, hogy a falut három év elmúltával 6599 forint és a többi beruházott összeg megfizetésével visszaváltja. 1703-ban Mányt már Fejér megyében találjuk. Időközben megtörtént a megyehatárok kiigazítása és ennek során Mányt és pusztáit Fejér megyéhez csatolták. Ez év február 16-án Ányos, Fejér megye szolgabírája intézkedett mányi ügyekben. Többek között igazolja, hogy NagyMány 233 forint és 10 dénárt, Kismány-puszta 40 forint fegyverváltsági adót köteles fizetni a kincstárnak. A zálogbirtokos, Kurtz J. Ignác kifizette a mány—bicskei uradalomra eső adót, 753 forint 10 dénár értékben. Ezekben az időkben vannak bővebb adataink Kismány-pusztáról. 1703-ban azt tudjuk róla, hogy Nagymánnyal szomszédos, és a nagymányiak birtokolják; osztatlan erdeje, szántói és rétjei vannak. Kismány középkori eredetű. 1703-ban rombadőlt temploma még látható volt. A lakosság Nagymányon telepes, emlékeik a korábbi időkről nincsenek. 1703. április 14-én azt vallották a nagymányiak Meszlény János Fejér megyei alispánnak és Posgay Ferenc főjegyzőnek, hogy mindig zálogbirtokosok voltak a helység urai, akiknek úrbéri szolgáltatásokat fizettek. Azt azonban, hogy elődeik a falu örökös urainak (Batthyányiaknak) a régi urbárium szerint mit szolgáltattak, őt nem tudták 3 FMTÉ 21. 129