Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Lencsés Ferenc: Martonvásár
1957. január l-jével 10 taggal kertészeti szakcsoport alakult. A rendelkezésre álló. 11 kat. holdon (ebből 4 kh Öntözéses) gazdálkodtak. A munkákat közösen végezték. Év közben előleget és év végén végleges elszámolást készítettek. 1958-ra újabb 6—7 tag felvételét tervezték. A termelőszövetkezet fejlesztése utáni első közgyűlésre 1959. március 23-án került sor. A termelőszövetkezetnek 1958 közepén 536 kh közös területe 62 taggal, míg 1961 végén 1670 kh összterülete és 189 tagja volt. A község ipari-építőipari szektorát képviselte az Építőipari Ktsz, mivel a hatvanas években az ipari termelése nagyobb arányt képviselt az építőiparinál ipari szövetkezetté alakult át. A helybeli ipar szocialista szektorát erősítette az Akadémia Nyomda 1972—73-ban 25 millió forintos beruházással üzembe helyezett könyvkötőcsarnoka és raktárai. Martonvásár és Vidéke Földművesszövetkezet 1966-ban megszűnt, s ekkor Martonvásár ellátását a Velencei-tó Környéke ÁFÉSZ vette át. Ha figyelembe vesszük, hogy a két világháború között a falu ellátását 11 vegyeskereskereskedés látta el, ezzel szemben 4 élelmiszerboltnak kellett ezt a feladatot ellátni. A kereskedelmi ellátás nem tartott lépést az egyre növekvő igényekkel, sőt, nem egyszer az alapvető élelmiszerekkel való ellátás is kívánnivalót hagyott maga után. A község magánkisiparosainak számát kedvezőtlenül befolyásolta az Építőipari Ktsz vezetőségének az a magatartása, hogy nem jó szemmel nézték építőipari szakmákra iparengedély kiadását. Ennek ellenére a lakossági szolgáltatást nem végezték el maradéktalanul, sőt számukra „komoly megerőltetést jelent"-ett. Ezen a téren kedvező javulást hozott, amikor a községi tanács 1969. március l-jével az I. fokú iparhatósági jogkört megkapta. A felszabadulás után a helybeli lakosság hiteligényeit az 1958. március 2-án 142 taggal 15 400 Ft befizetett részjeggyel megalakult Takarékszövetkezet látja el. Jelentős háborús károk helyreállítása jellemezte a felszabadulás utáni óvoda munkáját, majd a lakosság termelőmunkába való egyre fokozottabb bevonása szükségessé tette az óvoda további el jesztését. Az 1957—68 között a beírt gyermekek száma 80—90 között mozgott, az óvónők száma 5 volt. 1975-ben a volt Legényegylet épületét az óvoda vette át, s ebben az időben a beírt gyermekek száma kétszáz, az óvónők száma 13 körül mozgott. A felszabadulás után létesített kismartoni és erdőháti általános iskola szervezetileg a Beethoven Általános Iskolához tartozott. A kismartoni iskola az 1968/69. tanévben fejezte be működését, majd rövidesen az erdőháti iskola is hasonló sorsra jutott. A Beethoven Általános Iskola tanulóinak száma általában ötszáz körül volt, s legmagasabb tanulólétszámot az 1963/64. tanévben 625 tanulóval érte el. Az oktató-nevelő munka javítását tette lehetővé a megyei tanács vb. által 1976-ban az új általános iskola építésére nyújtott 20 millió forintos beruházás. A dolgozó szülők eljárása következtében fontos probléma lett az iskolai napközi otthon felállítása. Az indulás évében, 1963/64. tanévben, majd később, az 1969/70. tanévben is 42 tanulót vettek fel. 1970-ben vetődött fel az a gondolat, hogy felső tagozatos napközit is létesítsenek.
