Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

(patics-falú) temploma, paplakja 1760-ban erősen rongált, illetve romos állapotban volt. Földesúri és megyei engedély birtokában nemcsak ezeket hozták rendbe, hanem új, a polányiak megsegítése miatt eladott helyébe, nagyobb harangot is vásároltak, közadakozásból. Ezt a vállalkozást Mészáros Mihály, Szabó Mihály, Farkas István, öreg Hamar György, öreg Berta Ferenc, Szabó András, Kis György, Varga Mihály, Molnár Gergely, Német János, öreg Kis János, öreg Hamar Mihály, öreg Szabó Ferenc, Kis Hamar György, Bodai János, Lukács György és Szijjártó András adományaival is segítette. Miután a „pénz hiányában és a sok mezei munka miatt befejezetlenül álló templomuk tetejét a szél hordja szerteszét", 1786-ban kőtemplom építésébe fogtak. A munkát Bőhm Arteli József, palotai kőművesmester végezte 200 forint és két akó bor ellenében. (A téglát és a szerszámokat az eklézsia adta.) A helyi református egyházi anyakönyveket 1761. december 22-én fektették fel. Az egyház első lelkipásztora 1738-ban Pápai Ádám volt, akit Enyingi M. Márton (1738—41), Osváld György (1741—61), Rós Péter (1761—77), Sólymosi Mihály (1777—85), majd a templomépíttető Sebessi Sámuel (1785—92) követett. A hívek száma 1778-ban 70, 1779-ben 60 volt. Gyermekeik nevelésével az iskolamester foglalkozott. Javadalmazása a gyermekek mindenkori számától függött: részben készpénzben, részben természetben. Az első, név szerint ismert — nótáriusi feladatokat is ellátó — iskolamester Rhédei György volt, 1746-ból. A katolikus hitélet legkorábbi nyomával 1734—35-ből találkozunk.

23 Ekkor épült Arhold Mátyás (a Zichyek szerződéses juhásza) jóvoltából, feltehetően a törökkorban elpusztult gótikus kápolna anyagának felhasználásával, a falu katolikus temploma. Két oltára közül az egyik Nepomuki Szent Jánosnak, a másik a Boldogságos Szűz tiszteletére volt felszentelve. Az egyházi életet a palotai plébános és tanító irányítja, mint annak filiáléjáét. 1788-ban a csóri káplánsághoz csatolták. Az akkor rossz állapotú templomot később Nagy Ignác püspök állíttatta helyre. Korábban ugyanis Zichy János és István — arra hivatkozva, hogy nem az ő építményük — karbantartását nem vállalták. Csórhoz csatolása előtt a palotai plébánosnak fél pozsonyi mérő gabonával és egy szekér tűzifával adóztak, mind a katolikusok, mind a reformátusok. (Ez utóbbiak az átcsatolást követően az adózást megtagadták.) 1747-ben a katolikusok lélekszáma 85 fő volt. (34 házas ember és 51 gyerek.) Közöttük Berta, Bódai, Csaráczki, Eck, Hegedűs, Horváth, Kapocs, Kecskés, Kerekes, Kohus, Lukáts, Luták, Paur és Perdmár nevűeket találunk. Az oltár abroszát 1788 tavaszán, Dékán Kerekes Pál tanúsítványa szerint, Barta Jánosné és Horváth Györgyné készítette. A „Napnyugati sor"-ra, a „Napkeleti sor"-ra, a „Napkeleti sor a vizén túl"-ra, a „Kút-köz"-re és az „Űj utcá"-va oszló településen 1765ben 13 egész és 15 féltelkes jobbágy mellett 2 zsellért és 4 árendást (bognárt és takácsot) vettek számba/' A község nevezetesebb épületei voltak: a református templom és harangláb, a prédikátor háza; az iskolájuk és a nótáriusház; a faluház (lakója bognár volt); a kvártély-ház; a katolikus templom és temető (a falun felül); az urasági birkásház (a hozzá tartozó kőpincével és szérűskerttel); zsidó-ház; pálinka-ház; mol-