Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Inota
nár-ház; a szitás malommal; a kovácsműhely; két közös kalló-malom (házzal együtt); a felső malom, a molnár-házzal és halastóval; a közös birkásház; „más" közös malom és végül: a Sárrét felé 4 kalló-malom. A község határában a szántó, a rét és a kert mellett 175 kapás szőlő is található volt. Az állatállomány 14 lóból, 101 ökörből, 50 tehénből, 18 tinóból, 20 üszőből, 54 sertésből, 30 juhból és 35 kecskéből állt. Az úrbérrendezéssel kapcsolatos felmérés (1768. április 19.) szerint 25 a községnek emberemlékezet óta nem volt urbáriuma. Jobbágyi kötelezettségeiket és adózásaikat az uraság által kialakított gyakorlat (usus) szabta meg. Az egész helység esztendőnként 10 forintot fizetett census címén. Negyedévig volt szabad bormérésük, háromnegyedévre a kocsmáitatásért és a mészárszékért 40 forint árendát fizettek. Tűzre való fájuk és marhájuk számára legelő: „elegendő" volt. Az épületfát pénzért vették az uraságtól. Tűzifájuk annyi volt, hogy el is adhattak belőle. Szőlőjük a saját határukban nem volt. A helységben lévő urasági malomban őrölhettek. Szántóföldjeiket az uraság tisztje 1738-ban, a házhelyek után, „kötélszámra" osztotta fel. A falu lakói mind örökös jobbágyok, akik földi terményből kilencedet adtak. A tabella szerinti 47 jobbágy, 12 házas zsellér és 1 lakó tartozott a falu kötelékébe. A jobbágyok 10 2/8-ad telken éltek, amely 56 1/8-ad pozsonyi mérő belsőségekből, 256 2/8-ad hold szántóföldből és 171 szekér szénáttermő rétből állt. A jobbágyok 1/8-ad, 2/8-ad, 3/8-ad és 1/4-ed sessiósok voltak, egész telke egynek sem volt. Terheik: 686 marhás, vagy helyette 1372 nap gyalogrobot, 47 census, 10 és 1/4-ed öl tűzifa, 61 és 1/2 fontnyi fonás, 10 és 1/4-ed itce vaj, 20 és 1/2-ed kappan, ugyanannyi csirke és 123 darab tojás. A helységnek a II. József-kori összeíráskor (1784—87) 721 lakója volt. 136 családdal. Közülük 11 a nemesek, 65 a jobbágyok, 81 a zsellérek, 6 a polgárok és mesteremberek száma. Mellettük még 53 polgár és paraszt örököse szerepelt. Sebessi Sámuel személyében egy (református) papot írtak össze. A számbavételt követő évtizedekben mind a lakosság, mind a lakóházak számában lényeges változás következik be. Népesség tekintetében különösen a zsellérek megfogyatkozása figyelhető meg. Számuk a 80-as években 12-re apadt. A lakóházak száma is visszaesik. A korábbi 103 helyett mindössze 52 található. A 70-es és a 80-as évek járványainak (pestis, tífusz) feltehető pusztítása mellett az alapvető ok a majorsági gazdálkodás kiterjesztésére irányuló törekvésben, az ezzel összefüggő problémákban keresendő. Az úrbérrendezést követő évtizedekben a Zichyek részéről fokozódó törekvés észlelhető az aliódiumuk kiterjesztésére, a majorsági gazdálkodás szélesítése érdekében, és különösen a vele járó robotterhek növelésére.* 5 Már az úrbérrendezéskor, illetve a regulációk során minőségi földcseréket hajtanak végre, majd az írtásföldeken manipulálnak (szem előtt tartva, hogy rövid távon belül a majorsághoz kapcsolják), hasonló módszert követnek, azonos céllal, a bérelt földekkel kapcsolatban (minőségi művelés kikötésével), és mindezekkel párhuzamosan a robot terheit növelik. 1780. február 24-én az uradalom és a helyi jobbágyok között megállapodás történik a censualis földek ügyében. A szerződés szerint jobbágyonként és holdanként 2 napi igás, illetve 4 napi gyalog robot a
