Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

nye község külterületi lakott helye. Mi a ma Várpalotához tartozó Inota történetével foglalkozunk. A történeti forrásokban e helységnév a veszprémi regesztákban fordul elő legkorábban/' Okleveles említése 1193-ig nyúlik vissza, amikor Junota a fehérvári kereszteseké. Az ekkor „három szőlővel" szereplő település birtoklását III. Béla, majd 1252-ben ÍV. Ince pápa is megerősítette. Húsz évvel később V. István arról intézkedett, hogy a helyi jobbágyokat minden vámtól és gyűjtéstől, továbbá az országzászlósok erőszakos beszállásolásától mentesíteni kell. A 13. század végén arról értesülünk, hogy egy helyi illetőségű személy (az inotai Zoch fia), Sükösd tanúként szerepel Fejér megyei birtokosok közötti pörben. Az Árpádok korát követően Inota csak a 15. században hallatt ismét magáról.

5 1426-ban ugyanis Bátorkő várának tartozékaként Újlaki Miklós tulajdonába jut. (Molnus Inota néven.) E század végén — az Üjlakiak révén — Palota várához kapcsolódik. Az évszázad fordulóján és a 16. század első felében nagybirtokosok közötti hatalmi harcok (Üjlaki Lőrinc kontra Drágffy Bertalan), majd házasságkötés (Bakács Magdolna és Móré László), illetve a kettős királyválasztásból származó bonyodalmak következtében Inota (Palotával együtt) többízben gazdát cserél. 1539 augusztusában János Zsigmond jóvoltából Palota és a hozzá tartozó települések a protestáns Podmaniczky János és Rajáéi tulajdonába kerülnek, annak elismeréseként, hogy a testvérek Palota János kezére jutását (megvívását) 20 000 forinttal segítették. Ekkor Cseh Gergely Fejér megyei szolgabíró járásában fekvő Inotán 8 portát, bírót és 2 szegény jobbágyot ír össze Szentágotai Literátus Lázár, dikátor. Podmaniczky János birtokában lévő (és Palotához tartozó) községek (Gyón, Csór, Isztimér, Mellár, Balinka és Inota) közül Inota mind portái számát, mind lélekszámát tekintve egyike a legkisebbeknek. Valamennyi település 1543-ban, Székesfehérvár eleste után, a törökök fosztogatásának válik áldozatává, majd még ugyanabban az évben Inota török kézre kerül.

6 Ezt követően, de különösen Veszprém 1552-es eleste után, a hadszíntérré vált területről gyakorta menekül a helyi lakosság a Baglyas-hegy erdőrengetegébe. (Wolf-féle szőlőben talált harci eszközeiket az István Király Múzeum őrzi.) Az állandósuló harci cselekmények következményeként a település lélekszáma, az ezzel összefüggő szolgáltatások mértéke változatos képet mutat. Mint ahogy változó a földesúr személye is, annak függvényében, hogy Palota kinek a kezén van.

7 A század derekán már a kettős adózás érvényesül: a palotai várbirtok inventárában (leltárában) ez olvasható: „Inothán két malom van. A jövedelem fele a töröké, másik fele a palotaiaké." (Palota ekkor, Thury György kapitánysága alatt magyar kézen volt.) Mikor is (1559-ben) 16 szegény és 3 adózó jobbágy lakta Inotát. A nevezetes várkapitány állandó portyázásaival nemcsak távoltartotta székhelyétől a törököt, hanem ellenőrzése alá vonta a tágabb környéket is, és a fehérvári utat — mint maga írta — „mindenfelől őrizzük." 1566 nyarán Oroszlán basa két hétig tartó ostromát sikerrel verte visz-