Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

Dani Lukács: INOTA A község ma Veszprém megyéhez tartozik, Várpalota részét alkotja: 1951-ig Fejér megyei helység. A Bakony délkeleti lábánál, a Baglyas-hegy tövében fekvő települést délről a Sárvíz övezi. A Székesfehérvár— Veszprém közötti út menti helység évszázadokon át átkelőhely a király és a királyné városát összekötő úton. A településről már Bél Mátyás (a 18. század első harmadában) megállapította, hogy: „Földje, vize és szőlei mivel sem hitványabbak (a szomszédos) Csórnál."

1 Az akkor tölgyerdővel gazdagon borított Baglyasr hegy „bőséges makkterméssel és alkalmas vadászterületeivel" vonzotta a letelepedni, illetve vadászni szándékozókat. A síkra kilépő Sárvíz pedig, mielőtt szétterülne „tiszta vizű és malmok hajtására is alkalmas." A Sárrét felé eső terület a földművelés számára biztosít kedvező feltételeket. A közlekedés említett előnyeit is figyelembe véve, emberi letelepedésre való alkalmasságát már korán észrevették. A letelepedés első nyomaival a történelem hajnalán találkozunk.

2 Ennek bizonysága az inotai határból előkerült, (neolit-kori) kőszerszámok (kőbalták, csákányok és buzogányok), amelyeket a székesfehérvári István Király Múzeumban őriznek. A település környékén (főként Várpalotán) feltárt leletek (pl. a 6. századból származó germán sírmező) valószínűsítik hogy a lelőhelytől mindössze néhány kilométerre fekvő területet, a mai Inotát a népvándorlás hullámai sem kerülték el. E területen nyomot hagytak a rómaiak is. A vidéket átszelő útjuk mellé — a mai Várpalota és Inota között — erődöt (castrum) létesítettek. Emlékét néhány Inotáról származó sírkő őrzi. Aurelius Dialogius és Appius Domitius Cato síremléke, továbbá egy kis agyagbögre. (Ez utóbb említetteket szintén az István Király Múzeum őrzi.). Itt említjük meg, hogy van olyan nézet is, miszerint a település neve

3 a rómaiak koráig visszavezethető. E magyarázat szerint, a már említett út, Aquincumtól számított első állomása (I.nota). illetve ennek pontatlan olvasata (Inota) szolgált a névadás forrásául. Más vélemény (pl. Kiss Lajos) szerint a névadás a szláv Janota személynévből magyar névadással vezethető le, de nem kizárható a latin Jonathas (=Jonatas) eredet sem. A névvel, pontosabban a helységgel kapcsolatban egy félreértésre okot adó körülményre szükséges rámutatni. Az általunk vizsgált Inota nem azonos az oklevelekben 1341 óta Erdőinota, majd a 17. században Puszta Inota, és később (1716-ban) Fölső- és Alsó Inota néven szereplő településsel. Ez az egykori falu ma a Fejér megyei Bakonycser-