Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Inota
tében piacorientáltabb, ennélfogva eredményesebb gazdálkodást folytat szomszédjánál. A századfordulón 47 a község 1088 főnyi lakosának túlnyomó többsége (837 fő) a mezőgazdaságban dolgozott. Belőlük önálló birtokos, illetve bérlő 80 személy, akik segítő családtagjaikkal, illetve eltartottjaikkal 218 főt jelentettek. (Közöttük a napszámosi lét határán álló 30 kisbirtokossal.) A cselédség eltartottjaival együtt 287, a mezőgazdasági munkásság 325 főt képviselt. Csak e két utóbbi kategóriát figyelembe véve mondhatjuk, a lakosság többsége a vizsgált időszakban agrárproletársorban élt. (De ide sorolható az említett kisbirtokosok jelentős része is.) A mezőgazdasági munkásoknak mintegy kétharmada saját lakóházzal sem rendelkezett. A háromezer kat. holdat meghaladó szántóból alig valamivel több jutott á helyi parasztságnak, mint amivel (875, 1200 négyszögölben számított holddal) fél évszázaddal korábban felszabadultak. Századunk első évtizedében készült felmérés szerint 48 a község szántóterületének kétharmada 6. és 7. osztályba sorolt föld. Hasonlóan kedvezőtlen adottság (5. és 6. osztályba sorolás) jellemezte a jelentős kiterjedésű (1595 kat. hold) legelőt is. Ez a valamivel kedvezőbb adottságú réttel együtt megközelítette arányaiban a község határának egyharmadát.) A nádas és az erdő területének (26-J-976 kat. hold) visszaszorulása jelzi, hogy a mezőgazdasági művelésbe, illetve hasznosításba bevont terület minek rovására növekedett a 19. század második felében. A századfordulótól újólag térthódít, illetve termőre fordul a községbeli 55 kat. holdnyi szőlő is. (A terméketlen terület 200 kat. hold alá esett vissza.) A hatezer holdas határ közel négyezer földrészletre oszlik. Ezeket 507 birtokíven tartják nyilván. Az elaprózott földek, illetve uradalmi birtoktestek kataszteri tiszta jövedelme (a század első évtizedének végén) 42 478 korona. Még az 1909. évi V. te, illetve pénzügyminiszter 19 089/1909. számú rendeletének végrehajtása előtt a községi közgyűlés (1909. június 24-i ülésén) kifogásolják az új osztályba sorolás, illetve új tiszta jövedelmi fokozatokba osztás helyi végrehajtását, azzal, hogy „a régi osztályozás ellen kifogás nincsen". Sőt, az addig érvényesített tiszta jövedelmek megállapítását is túlzottnak vélik: a köves talaj vékony termőrétegére, a száraz időjárás gyakoriságára és a kevés csapadékra hivatkozással, egyenesen a mérséklését kérik. Nemcsak a szántóra, hanem a legelőterületre vonatkozóan is. (Ez utóbbival függött össze az a javítási szándék, amely az öntözést célzó III. számú zúgó megépítését határozta el, a legelőgazdálkodás, a szénatermés hozamának fokozása céljából, 1909 májusban.) A kataszteri tiszta jövedelem összege 42 és félezer koronában realizálódott. Az összeg elleni tiltakozás mögött az újabb terhek elleni védekezés húzódott meg. Már az 1908. évi közterhek előírás szerinti összege is megközelítette a 20 ezer koronát. (Egy főre vetítve a 18.10 koronát.) A községi pótadó kivetésének alapjául közel 12 ezer koronát állapítottak meg. Bár a pótadó összege a századforduló óta mérséklődött ugyan, de még ekkor is meghaladta a 24%-ot. És 2970 koronás ténylegesen befizetett éves átlagával csak megközelítette az előirányzott öszszeget. 49
