Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Lajoskomárom
kifogást emelt gróf Erdődy Sándorné, született gróf Draskovich Erzsébet, mint tulajdonos és Szőnyi András, valamint neje Szigeti Erzsébet, mint bérlők között keletkezett megállapodás ellen. Űjhódos tervezett bérbe adásakor 158 helybeli lakos jelentkezett a 2225 magyar hold bérlésére. Követelve: ,,a nagybérletként kezelt Űjhódos-puszta kisbérletté alakíttassék át." A képviselőtestület pedig azzal érvelt, hogy „Lajoskomárom község körül van véve részben házilag, részben nagybérletként kezelt nagybirtokkal, ... s így Lajoskomárom községben nagy a földéhség, amit bizonyít Űj hódos-pusztára való tömeges jelentkezés." Annak ellenére, hogy a testületnek „az államhatalom beavatkozását (!) kellett kérnie" nevezetek 967 holdra szerződést kötöttek. 101 Kenyeresi terület nagyobb hányada legelőként szolgált, csak egy része volt szántóként hasznosítva, sőt egy részén már 1932-ben utcákat alakítottak ki. A községben nemcsak a szántó bizonyult kevésnek, hanem a legelő is. Ez utóbbira vonatkozóan a helyi legeltetési társulat 1935-ben éppen a terület kicsiny voltát hangsúlyozva nem készítette el a vármegye közigazgatási bizottsága által szorgalmazott munkatervet sem, tegyük hozzá: a képviselőtetülettel teljes egyetértésben. A községbeli állatállomány 1935-ben 1423 szarvasmarhából, 680 lóból és 4069 sertésből állt. 103 A korábbi helyzethez képest a sertés- és a baromfiállomány (ez utóbbi 18 880 darabbal) felfutása jellemző. Teljesen visszaszorult a községbeli juhállomány (1 db volt belőle). Változatlanul nagy súlyt helyeztek a tenyésztés tisztavérűségére. (1940 elején pl. „az apaállatvizsgáló bizottság" 1 db bika és 1 yorkshire-i kan beszerzését még akkor is szükségesnek ítélte, ha erre — költségvetési fedezet híján — állami hitel felvétele mellett kerülhet csak sor.) — Még a harmincas évek elején (1932 novemberében) kezdeményezték, hogy a községben állatfelhajtassál egybekötött heti piac tartása valósulhasson meg. 103 Arra hivatkoztak, hogy a 2800 lélekszámú és 9494 kat. hold kitériedésű község 12 km-re van a legközelebbi, piaccal rendelkező helységtől. A helyi tisztviselő-, iparos- és kereskedőréteg szintén a piacra van utalva. A piac helyéül a nagyvendéglő előtti teret, az állatpiac számára a pincesort hozták javaslatba. A piac napjául a szombatot jelölték meg. A helyszínen később módosítottak: 1934 tavaszán a kirakodóvásár helye a Hangya és a Horog György előtti térség. A harmincas évek végén — a változó idő jeleként — a képviselőtestület (1938. október 25-i) alakuló ülésén a főszolgabíró melett Endresz István m. kir. százados, járási kiküldött is részt vett. A község bírói tisztét ekkor Czéh István, a jegyzőit Csekő Ede, az elöljárói feladatkört Tulcz Pál, Groszl József, Hofbauer Mihály, Varsányi Mátyás, Mosberger János, Scmuck János és Verebi János látta el. Az elnöklő főszolgabíró" a közeli napokban felszabaduló felvidéki testvéreink megsegítésére" javasolja gyűjtés indítását. (A készpénzen kívül minden birtokos holdanként legalább fél kg búzát adományozzon.) A jegyző szerint: az erre vonatkozó előkészületek megtörténtek. Az évtized hátralévő éveire a honvédelmi intézkedések nyomják rá bélyegüket, 1938-ban a községet légoltalmi csoportba sorolják, majd utasítják a helyi vezetést a légoltalommal kapcsolatos intézkedések megtételére és berendezések beszerzésére. Egy évvel később a honvé-