Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

kifogást emelt gróf Erdődy Sándorné, született gróf Draskovich Erzsé­bet, mint tulajdonos és Szőnyi András, valamint neje Szigeti Erzsébet, mint bérlők között keletkezett megállapodás ellen. Űjhódos tervezett bérbe adásakor 158 helybeli lakos jelentkezett a 2225 magyar hold bér­lésére. Követelve: ,,a nagybérletként kezelt Űjhódos-puszta kisbérletté alakíttassék át." A képviselőtestület pedig azzal érvelt, hogy „Lajos­komárom község körül van véve részben házilag, részben nagybérlet­ként kezelt nagybirtokkal, ... s így Lajoskomárom községben nagy a földéhség, amit bizonyít Űj hódos-pusztára való tömeges jelentkezés." Annak ellenére, hogy a testületnek „az államhatalom beavatkozását (!) kellett kérnie" nevezetek 967 holdra szerződést kötöttek. 101 Kenyeresi terület nagyobb hányada legelőként szolgált, csak egy része volt szántóként hasznosítva, sőt egy részén már 1932-ben utcá­kat alakítottak ki. A községben nemcsak a szántó bizonyult kevésnek, hanem a legelő is. Ez utóbbira vonatkozóan a helyi legeltetési társulat 1935-ben éppen a terület kicsiny voltát hangsúlyozva nem készítette el a vármegye közigazgatási bizottsága által szorgalmazott munkatervet sem, tegyük hozzá: a képviselőtetülettel teljes egyetértésben. A község­beli állatállomány 1935-ben 1423 szarvasmarhából, 680 lóból és 4069 sertésből állt. 103 A korábbi helyzethez képest a sertés- és a baromfiállo­mány (ez utóbbi 18 880 darabbal) felfutása jellemző. Teljesen vissza­szorult a községbeli juhállomány (1 db volt belőle). Változatlanul nagy súlyt helyeztek a tenyésztés tisztavérűségére. (1940 elején pl. „az apa­állatvizsgáló bizottság" 1 db bika és 1 yorkshire-i kan beszerzését még akkor is szükségesnek ítélte, ha erre — költségvetési fedezet híján — állami hitel felvétele mellett kerülhet csak sor.) — Még a harmincas évek elején (1932 novemberében) kezdeményez­ték, hogy a községben állatfelhajtassál egybekötött heti piac tartása valósulhasson meg. 103 Arra hivatkoztak, hogy a 2800 lélekszámú és 9494 kat. hold kitériedésű község 12 km-re van a legközelebbi, piaccal rendelkező helységtől. A helyi tisztviselő-, iparos- és kereskedőréteg szintén a piacra van utalva. A piac helyéül a nagyvendéglő előtti teret, az állatpiac számára a pincesort hozták javaslatba. A piac napjául a szombatot jelölték meg. A helyszínen később módosítottak: 1934 tava­szán a kirakodóvásár helye a Hangya és a Horog György előtti térség. A harmincas évek végén — a változó idő jeleként — a képviselő­testület (1938. október 25-i) alakuló ülésén a főszolgabíró melett End­resz István m. kir. százados, járási kiküldött is részt vett. A község bírói tisztét ekkor Czéh István, a jegyzőit Csekő Ede, az elöljárói fel­adatkört Tulcz Pál, Groszl József, Hofbauer Mihály, Varsányi Mátyás, Mosberger János, Scmuck János és Verebi János látta el. Az elnöklő főszolgabíró" a közeli napokban felszabaduló felvidéki testvéreink meg­segítésére" javasolja gyűjtés indítását. (A készpénzen kívül minden birtokos holdanként legalább fél kg búzát adományozzon.) A jegyző szerint: az erre vonatkozó előkészületek megtörténtek. Az évtized hátralévő éveire a honvédelmi intézkedések nyomják rá bélyegüket, 1938-ban a községet légoltalmi csoportba sorolják, majd utasítják a helyi vezetést a légoltalommal kapcsolatos intézkedések megtételére és berendezések beszerzésére. Egy évvel később a honvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom