Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

Lőrinc, Wanderer Márton és mások) követelésüket nem érvényesítették, illetve fel sem vették a kiutalt összegeket. A húszas évek második felében a községháza megépült. Elkészültek az épülethez tartozó melléképületek (nyárikonyha, fáskamra) is. Egyidejűleg a régi tűzoltószertárt hússzék befogadására tették alkalmassá. Ekkor érkezett az az alispáni leirat, hogy hozzanak létre gyermekmenedékházat (óvodát).

70 Ettől egyelőre — az építkezéseikre és a lakosság teherbíró képességére hivatkozással — elzárkóztak. De 1930 nyarán már felügyelőbizottság (Hankóczy János, plébános; Balogh Imre református, dr. Schlitt Gyula evangélikus lelkész, Szendre Ernő igazgató és Csekő Ede jegyző személyében) áll ,,az állandó gyermekmenedékház" élén. Az előző évben pedig (1929 áprilisban) a helyi szegényháznál „járványkórház" (elkülönítő) felállítását szavazták meg. Az előző egészségügyi objektumot a bikaistálló nagyobbítására használták fel. Még a községház építésének időszakában — járási főszolgabírói utasítás kötelezi a községet a magánvágóhidak felszámolására (1923) és közvágóhíd létesítésére. Alispáni felhívás viszont (az állatvásártéren) itatásra alkalmas kút ásását szorgalmazza. A megfelelő víznyerés céljából — most már mélyfúrású kutak létesítése érdekében — a népjóléti minisztérium 1930-ban 3 ezer pengő segélyt folyósított. A fúrások helyét a képviselőtestület a Reisz-féle vendéglő, illetve a református egyház előtt és a közvágóhíd közvetlen szomszédságában jelölte ki.

71 A húszas évek jelentős beruházásai mellett a helyi vezetés támogatást nyújtott az egyházak oktató-nevelő munkájához csakúgy, mint a tevékenységet újólag megkezdő polgári olvasókör működési feltételeinek javításához.

72 Az iskolai munka körülményeit oly módon támogatták, hogy mind a három felekezet tanítóinak nyugdíjalapjával kapcsolatos hozzájárulást az egyházaktól átvállalták. (Két evangélikus, két katolikus, két református tanító után a húszas évek közepén 936 aranykorona kötelezettséget vállaltak át, majd a pengő megjelenését követően e teher 979 pengőt jelentett.) Ez utóbbi időszakban (1929 folyamán) az evangélikusoknál 3, a reformátusoknál 2, a katolikusoknál pedig 1 tanító után fizették a hozzájárulást. Ezen kívül fedezték a vármegyei tanítógyűlésekre utazó tanítók „rangosztályuknak megfelelő" napidíját és fuvarköltségét. Az évtized derekán — évi 1 q búza haszonbér fejében — a községháza egyik emeleti helyiségét a polgári olvasókör rendelkezésére bocsátották. Ezzel az intézkedéssel az iskolában őrzött könyvállományt a szélesebb nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. Az évtized végén pedig helyi „mozgóképüzem" létesítésével kapcsolatosan leszögezték, hogy „a lakosság csekély számára tekintettel" egyetlen üzem létesítését elégségesnek tartják. A húszas évek néhány intézkedése jelzi, hogy a község vezetése kegyelettel és tisztelettel adózott mind a háborúban elesett hősöknek, mind azoknak, akik a község érdekében kifejtett munkájukkal erre rászolgáltak.

73 Az 1923. november 23-án tartott képviselőtestületi ülésen emlékszobor felállítását határozták el az első világháború elesettjei előtti tiszteletadás jeléül. Az évtized végén (1929-ben) sírkövet állítottak Székely Gusztáv emlékére, méltányolva, hogy az elhunyt 33 éven át községi jegyzőként tevékenykedett. (Itt jegyezzük meg, hogy hasonló módon