Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

A nagy számú helyi elégedetlenkedőre és kisebb számú tudatos szervezkedőre a Budapesten történtek gyakoroltak döntő hatást. A budapesti megalakulásának hírére létrejött a helyi Nemzeti Tanács. Elnökévé Czéhmeiszter Ferencet, tagjaivá Kibitz Istvánt (úgyis, mint titkárt), Gernya Istvánt, Gernya Mártont, Pavelka Istvánt, Weiler Pált és Zsednai Istvánt választották.

53 A lakosság várakozással tekintett működése felé. A szegények helyzetük javítását, a leszerelt katonák a földkérdés megoldását, a tehetősebbek a közbiztonság megszilárdulását várták a tanácstól. Erre a személyi összetétel garanciát látszott nyújtani. Czéhmeiszter Ferenc, a helyi földmunkás szervezet vezetője, Kibitz István a háborút jártak és forradalmi eszméktől „fertőzöttek" képviselője volt. Hozzá hasonló nézeteket képviselt a késő obi eseményekben vezető szerepei vállaló Zsednai István is. A Nemzeti Tanácstól várt, de a községi elöljáróság feladatává tett intézkedések, a közbiztonság szilárdsága érdekében teendőket is idesorolva, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Wieand Márton bíró és Csekő Ede jegyző az őrséget ellátó személyek helyére újat állítani nem tudott, kénytelen volt a régiek megnövelt járandóságú feltételeit elfogadni. Hasonló eredménnyel zárult, és az elöljáróságba (rajta keresztül a Nemzeti Tanácsba) vetett bizalom további gyengülését eredményezte, hogy a háború alatt Galíciából idemenekültek visszatelepítésével kapcsolatos fuvarokat az elöljáróság ez alkalommal, a pénzügyi fedezet hiányára hivatkozással, nem rendezte. Ennek elmulasztása általában a parasztságban, de különösen a fuvarozásban érdekeltekben keltett bizalmatlanságot, illetve elégedetlenséget. A legnagyobb arányú nyugtalanságot a földnélküli katonák összeírása, az azzal kapcsolatos bizottság összetétele keltette. Az 1918. december 20-án összeült bizottság fele hadiszolgálatban állottakból (Grünwald József, Bartos János és Schmeltzer János), a másik fele (Groszl Ádám, Meidlinger János és ifj Stróbl Mihály) a képviselőtestület küldötteiből tevődött össze.

54 A bizottság megalakulása reményt keltett a földkérdés megoldása iránt, az öszszetétele viszont (főleg a hadviseltekre történő korlátozottság miatt) bizalmatlanságot a jogosultság, az esélyesség elbírálásával kapcsolatban. Ez a körülmény nemcsak megosztotta, hanem szembe is állította e kérdésben érdekelt parasztságot. A polarizálódást jelzi a helyi kommunista szervezkedés aktivizálódása, majd szervezeti formát öltése. Létrejöttében vezető szerepe volt Kibitz ístuánnak.

55 A képviselőtestület által nyitva hagyott kérdések nemcsak saját tekintélyüket, hanem a politikai főhatalmat ellátó Nemzeti Bizottság presztízsét is csorbították. Ez alkalmat adott a radikálizálódó bel- és külterületi (pusztai) proletariátus szorosabb egymásratalálásához. Ennek egyik jeleként a Szúnyog-pusztai cselédek 60 q gabonát ajánlottak fel a helyi leszerelt katonák segélyezése számára. (Csekő Ede, az erőviszonyok eltolódását észlelve, közeledik a proltetár szervezetekhez. A néphangulat nyomására javasolja a képviselőtestületnek, hogy a ruhaneműk gyűjtésétől (a községből történő kiengedésétől) tekintsen el — az alispáni rendelkezés ellenére is. A kielégítetlen vágyakozások, a teljesítetlen ígéretek akciókra késztették a proletártömegeket. A község környékén önkényes földfoglalásokra került sor. A közeli Sárszent-