Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

volt helyettes jegyző, ö váltotta fel a 40 éven át itt tevékenykedő Varga Mátyást.) Az említett községi törvény alapján foglaltak állást (pl. 1889 tavaszán) a községbe településsel kapcsolatban. A helyi illetőség elnyerésének feltétele a bejelentési kötelezettség, az 5, illetve vagyontalanság esetén 3 frt díj befizetése, de mindenekelőtt az, hogy a betelepülni szándékozó képes-e önerejéből fenntartani magát. Az illetőség rendezése a betelepülések tekintetében, csakúgy, mint az 1871. évi XVIII. tc. 17, §-ával lehetővé tett „polgárosítás" (a volt zsellérek felvétele a községi kötelékébe) a polgári jogrend érvényesítése irányába tett lépés volt. Az említett folyamat része a hetvenes évek közepén, gróf Batthyány Erzsébettel folytatott tárgyalások a regálék megváltása ügyében. Ezek eredményeként a „korcsmáitatás" joga a pálinkafőzéssel együtt községi illetékességbe került.

43 (Az elsők között szereplő Deutsch József és Münczer Ádám az éves bérletet, árverés keretében 400 forintra srófolta fel. A pálinkafőzés ingyenessé tétele — csak átmenetileg, és csak a haraszti és fülöphegyi szőlőtulajdonosok részére — meg azzal járt. hogy a nagyvonalú községi bírót 12 forint 58 krajcárra megbüntették.) A nyolcvanas évek végén, majd a század utolsó évtizedében a korcsma, illetve a mészárszék bérlői között találjuk Groszl Mihályt, Deutsch Józsefet és Kibitz Mihályt. Az 1877-es kanyarójárvány, majd 1879-ben a pestis veszélye, az 1883-as vörheny megjelenése nem csak egy helyi „kórháznak való alkalmas helyiség" kijelölésére sarkallta a község vezetését (a szolgabírói utasítás mellett), hanem arra is, hogy a két betegápoló (Mosberger György és az öreg Czéhmeiszter József) ténykedésén túllépve, állandó orvosra is szert tegyenek. Dr. Bernstein Jakab, mezőkomáromi körzeti, és dr. Trosztler Miklós járási orvosok járvánnyal kapcsolatos erőfeszítéseit látva, ez a törekvésük csak erősödött. E céltkitűzésekhez kapcsolódva évtizedekre nyúló harc indult meg orvos letelepítéséért, illetve azért, hogy az orvosi körzet székhelye ne Mezőkomárom, hanem Lajoskomárom legyen.

4

'

1 A múlt század nyolcvanas éveiben mindössze csak annyit értek el, hogy dr. Bélák Sándor enyingi székhelyű orvostól a dr. Weser Jakab által ellátott mezőkomáromi székhelyű körzeti orvoshoz kerültek. A századunk első évtizedeiben változatlanul napirenden tartott kérdéshez a századfordulótól a körállatorvosi székhely elnyeréséért, majd önálló állatorvos alkalmazásáért folytatott küzdelem csatlakozott. Egyelőre eredménytelenül. Több kísérlet és átmeneti üzemeltetés után a múlt század kilencvenes éveitől működött — az 1891. évi XV. tc.-nek — megfelelő óvoda a községben. Rendjére felügyelő bizottság ügyel. Tagjai három egyház képviselői (Szarvasy Sámuel evangélikus, Knezevich József katolikus és Rébék László református pap), a három felekezeti tanító (Macher Endre evangélikus, Faubl Vencel katolikus és Kerschbaummayer József újhitű, azaz: zsidó tanító), továbbá a körorvos (dr. Weser Jakab és a község vezetése részéről: Székely Gusztáv jegyző, Wertheim Samu, Hofbauer József, ifj. Mosberger Pál, Schnitz Simon, Müntzer Ármin, Steiner István és Kapeller György./'' A múlt század utolsó két évtizedében nem egyértelmű a községi vezetés állásfoglalása, illetve intézkedése egyes kulturális kérdésekben,